A mai világban is egyre többet dolgozunk, egyre több pénzt keresünk, és mégsem vagyunk boldogok. Vajon mi az, amiről lemondunk, csak azért, hogy a 99-ből 100 legyen. Az alábbi mesében erről olvashattok.

Csóka Judit – meseterapeuta

 

 

A bűvös 99-es szám

Indiai mese

 

Valamikor réges-rége éldegélt Kérala államban két jó barát. Rámú és Dámú. Szomszédok voltak. Rámú ügyesen kereskedett mindenféle portékával, míg Dámú egyszerű munkásként dolgozott, és napi másfél rúpia volt a bére.

Rámú, a gazdag ember, nagyon óvatosan bánt a pénzzel, igen takarékosan élt. Ebédre csak egyetlen tál karít[1]evett a feleségével, és vacsorára ritkán hívott vendégeket.

Dámú, a szegény ember, könnyelműen, egyik napról a másikra élt. Feleségével együtt mind elköltötte a pénzt, amit napi munkájával keresett. Az utolsó fillérig ruhát és finom ételeket vásároltak. Gyakran hívták meg vendégségbe rokonaikat és barátaikat, megosztották velük ebédjüket, vacsorájukat. Esténként lágyan csengő dalokat énekeltek, hol tapssal, hol fakereplőkkel kísérve.

Rámú felesége, Sóbhá, gyakran eltűnődött azon, miképpen élhetnek ilyen gondtalanul és költekezhetnek ilyen könnyelműen Dámúék. S habár Rámúéknak volt több pénzük, mégis nehezen tudtak félretenni belőle, s nélkülözniük kellett olyasmit is, amire pedig szükségük lett volna. Rámú felesége gyakran elnézegette Dámút és feleségét Csírut, s próbálta megfejtetni boldogságuk titkát.

Délutánonként Sóbhá és Csíru sokszor trécselt a házuk közti kerítésre támaszkodva. Egy délután Sóbhá, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze Csírut, hogyan lehetséges az, hogy bár minden pénzüket elköltik, mégis gondtalanul, boldogan élnek.

Csíru elmosolyodott, de nem tudott válaszolni a kérdésre.

  • Nem tudom, és azt hiszem, a férjem sem tudja – mondotta Csíru. – De a te férjed bizonyára tudja – folytatta-, hiszen olyan okos.

Sóbhá zavarba jött, és elhatározta, hogy megkérdezi férjét. Végül is valóban okos ember volt, ahogy Csíru is mondotta.

Rámú elmosolyodott, mikor felesége Dámúék könnyelmű életének rejtélyét tudakolta tőle.

  • Házam királynője – mondotta -, nem meglepő, hogy Dámú és felesége olyan gondtalanok. Szegény Dámú még soha nem látta a bűvös kilencvenkilences számot. Ez minden.
  • Hogy érted ezt? Mi lehet, az a bűvös kilencvenkilences szám?- kérdezte tágra nyitott szemmel, csodálkozva Sóbhá.
  • Hiába is magyaráznám. Vannak dolgok, amiket előbb látnunk kell ahhoz, hogy megérthessük – felelte Rámú.

Sóbhá nem szólt többet. Jól tudta, hogy hasztalan lenne tovább faggatni férjét, ha nem akar többet mondani. Rámú a tettek embere volt.

  • Rövid idő múltán választ kapsz a kérdésedre, és akkor mindent megértesz – szólott Rámú, és a felesége beérte ennyivel.

Néhány nap múlva, Sóbhá észrevette, hogy szomszédai háza táján valami változás történt. Valami baj történhetett velük, mert Sóbhá nem érezte többé a sülő hal illatát s a karíval ízesített báránypecsenye étvágygerjesztő illatát. Észrevette azt is, hogy bár a rokonok és ismerősök ugyanúgy mennek hozzájuk, mint azelőtt, Dámú nem hívta meg őket ebédre – vacsorára többé. Esténként nem énekeltek már, hanem mindketten gyékényszőnyegeket fontak a kókuszpálma szívós rostjaiból, melyeket Csíru eladott az esti piacon. Éjszaka pdig újabb és újabb gyékényszőnyegeket készítettek.

  • Nagyon különös – mormolta Sóbhá magában-, mi történhetett a szomszédban? Csak dolgozni látom őket, gondterheltek, és egyre több pénzt akarnak keresni.

Sóbhá a férjének is elmesélte, amit a szomszédainál tapasztalt.

  • Nem tudod véletlenül, miért nem szórják immár a pénzt, és miért fonnak oly sok gyékényszőnyeget eladásra? – kérdezte férjét Sóbhá.
  • Honnan tudhatnám? Jobban tennéd, ha nem zavarnál ilyesmivel! – felelte bosszúsan Rámú.

Sóbhá ezek után a szomszédasszonyt akarta kifaggatni, de nem talált rá alkalmat. Csíru egyre elfoglaltabb volt, nem társalgott többé a kerítésre könyökölve, mint azelőtt, a régi gondtalan időkben.

Sóbhá oldalát fúrta a kíváncsiság, nem bírta tovább. Elment Csíru házába, hogy megtudakolja,

Csíru mi történt.

Csíru szorgalmasan font, amikor Sóbhá megérkezett. Amint megpillantotta őt, felállt, és elővett egy szőnyeget, hogy hellyel kínálhassa őt. De folytatta munkáját, miközben beszélgetni kezdtek.

Egy ideig a rokonokról, ismerősökről, a falu lakóiról folyt a szó, azután Sóbhá óvatosan kérdezősködni kezdett.

  • Mi történt veletek, Csíru? Dámú kevesebbet keres, mint azelőtt?
  • Ó, nem, isten kegyelméből sok munkája akadt – válaszolta Csíru.
  • De valami mégis megváltozott nálatok! – mondta Sóbhá. – Miért nem sütsz többé halat és báránypecsenyét? Miért nem énekeltek napok óta? Miért fonsz naphosszat gyékényszőnyegeket? Miért vagytok olyan gondterheltek?
  • Nincs különös oka – felelte Csíru. – Másképpen élünk, ez minden!
  • Nem, nem, valami oka van ennek, de ha nem akarod, ne meséld el nekem. Arra gondoltam, hogy pénzszűkében vagy, és segíteni akartam csupán. Ha szólok a férjemnek…
  • Ó, nem szükséges – felelte sértett önérzettel Csíru.- Nem szenvedünk szükséget semmiben. Elmesélem neked, valójában mi is történt, de kérlek, ne mondd el senkinek. Főleg a férjednek ne. Az én uram nagyon mérges lenne, ha megtudná, hogy mit beszéltem veled.
  • Elég jól ismersz engem – szólott Sóbhá -, tudhatod, hogy a titok, amit rám bízol, olyan mélyre merül bennem, mint a kútba ejtett kavics. Soha senki nem fogja megtudni.
  • Nos – kezdte el Csíru-, férjem két vagy három héttel ezelőtt a szokásos napi bérével, másfél rúpiával tért haza, és ahogy a házunk elé érkezett, egy kis, fehér zsákocskát pillantott meg a földön. Lehajolt érte, felemelte. Nehéz volt, és csakis pénz lehetetett benne, mert tallérok csörgését hallotta.
  • Elképzelhetetlen szerencse! Egy zsákocska pénzt! –kiáltott fel Sóbhá.
  • Figyelj, csak tovább! – folytatta Csíru. – Dámú gyorsan bejött a házba, bement a hálószobába, és bezárta az ajtót. Én a konyhában főztem, de mivel meghallottam, hogy itthon van, bekopogtam a hálószobánk ajtaján. Beengedett, és én megértettem, mi az oka különös viselkedésének. Az ágytakarón egy halom rúpia hevert, amelyet a fehér zsákocskából öntött ki.
  • És hány darab rúpia volt a halomban? –kérdezte Sóbhá ámulva.
  • Megszámoltuk őket, és pontosan kilencvenkilencet találtuk.
  • Nem százat? Kilencvenkilencet? Száznak kellett volna lennie – mondotta Sóbhá.
  • Nem, kilencvenkilenc volt. Többször és nagyon gondosan átszámoltuk, de mindig kilencvenkilenc lett az eredmény – felelte Csíru.
  • Értem – mondotta Sóbhá.
  • Arra gondoltunk, milyen kár, hogy csak kilencvenkilenc, és nem száz – folytatta Csíru -, így férjem napi keresetéből, a másfél rúpiából hozzátett egyet a 99-hez. A következő napon nekem a maradék fél rúpiából kellett gazdálkodnom, mindent előteremtenem, és ebédet főznöm, a szokásos másfél rúpia helyett.
  • Ó, kedvesem! – ingatta fejét együttérző sajnálattal Sóbhá.
  • Másnap, ahogy férjem hazaérkezett – mesélte tovább Csíru -, így szólt hozzám: „Mivel van már száz rúpiánk, takarékoskodnunk kell, hogy kétszáz legyen belőle. Így megint beletett egy rúpiát a zsákocskába a napi keresetéből, és ideadta nekem a maradék fél rúpiát. és ezt teszi azóta minden áldott nap.
  • Ah- mondotta Sóbhá-, most már értem, miért nem sül többé hal és báránypecsenye a tűzhelyeden, miért hallgatott el az ének, és miért vagy olyan gondterhelt. Most már azt is értem, miért fonsz éjjel – nappal gyékényszőnyegeket! A bűvös kilencvenkilenc okozta a gyökeres változást.

Azzal elbúcsúzott szomszédasszonyától, és elgondolkozva hazaballagott. Megértette a bűvös kilencvenkilences szám titkát.

 

Fordította: Schafferné Földvári Ilona

[1] Karhí (karí), a nálunk curry néven ismert indiai fűszerkeverék, és a vele ízesített étel

 

Paraziták a Paradicsomban – teaser trailer

A sztori:A film egy abszurd helyzetből indul ki és végig ezt a kifordított világot jeleníti meg a maga nyersességével, humorával, intenzív érzelmi hatásaival.Betti és Ringó házaspárként élnek egy tengerparti ház legfelső emeletén. Ringót 4 éve elütötték és tolószékbe kényszerült. Betti mindenben a segítségére próbál lenni, amit férje hol hagy, hol nem. Ringó még mindig nem emésztette meg ami vele történt. Egyszercsak betoppan az életükbe Mulcser az utcaiharcos, aki elütötte Ringót. Felajánlja segítségét vezeklésül, bár ezt senki nem kéri tőle, sőt. Friderika, Betti húga komoly mentális problémával küzd, mindenkit tönkre akar tenni aki a környezetében megjelenik. Azt hazudja, hogy férje Partik veri őt, miközben ő magát sebesíti meg nap mint nap. Végül beköltözik ő is Betti és Ringó lakásába. Idővel megjelenik Patrik is, hogy hazavigye a feleségét. Öten egy lakásban. Eluralkodik a káosz. Összekuszálják egymás életét, de ez furcsa módon inkább megoldást ad a folytatásra.A rendező, Kasvinszki Attila szavai: Azért akarom megcsinálni ezt a filmet, mert egy konkrét társadalomkritika pár ember kapcsolatrendszerén keresztül. Ha az emberek önmagukban kutatnák a megoldásokat, nem ellenségeket és negatívumokat, hanem barátokat és a jót keresnék a világban, sok gond nem is létezhetne. Ha nem másokon töltenék ki haragjukat, frusztrációikat, hanem azok igazi okát keresnék, háborúk sem léteznének. A parazitizmus az emberi kapcsolatokban, ezáltal a politikában, országok, földrészek kapcsolatában is komoly problémák okozója.Ha ezt végiggondoljuk, megvilágosodik a lényeg. Szeresd embertársaidat, ne etesd magadban a haragot, etesd a szépet, a jót, a szerelmet. Fogadd el, hogy az élet nem arra van, hogy gyűlöljünk, hanem hogy imádjunk. Az ellenségeskedés, a másik ember legyilkolása nyereségvágyból, vagy hogy bizonygassam milyen kemény és erős vagyok, csak hazug ál macsó hozzáállás. A gyengék erőfitogtatása. A nyitottság, a szeretet az igazi erő, legyél férfi vagy nő.

Közzétette: Paraziták a Paradicsomban / Parasites in Paradise – 2018. február 17.