Nem mindenki méltó arra, hogy megszerezze a gyógyító almát, és ezzel gyógyítóvá váljon. Először is, hosszú utat kell megtenni, másodszor, pedig talán ami még fontosabb – hogy ne gondolja magáról senki, hogy ő különb ember volna, mint egy sánta koldus…

Csóka Judit – meseterapeuta

 

 

A gyógyerejű alma

szlovén népmese

 

Élt valaha egy király, akinek volt három fia. A király szép kort ért meg, és már fogytán volt az ereje. Egy napon aztán megbetegedett. Összehívták az ország legjobb orvosait, hogy visszaadják a király egészségét, de mindhiába. Megmondták neki, hogy az élete lassan végére jár.

A király megadta magát a sorsnak, és felkészült utolsó hosszú útjára.

Egyszer éppen senki sem volt a szobájában, amikor nyílt az ajtó, és belépett rajta egy koldus. Szomorúság ülte meg a király arcát.

Látta ezt a koldus, és így szólt:

  • Király, sose légy borús. Nem kérni jöttem hozzád, hanem, hogy elmondjak valami fontos dolgot. De csak ha hiszel nekem.
  • Mondd el gyorsan, hiszen láthatod, hogy közeleg az utolsó órám – felelte erőtlen hangon a király.
  • Még nincs itt az utolsó órád, te király. Egyetlenegy gyógyszer van a világon, amely visszaadhatná az egészségedet.
  • Szinte hihetetlen – mondta keserűen a király -, de azért csak beszélj.
  • Tudtam, hogy hitetlenkedve rázod majd a fejed. Pedig amit mondok, éppolyan igaz, mint hogy most itt állok előtted. Téged csak a gyógyerejű alma menthet meg. Ha megízleled, olyan egészséges leszel, mint a makk. Ezért hát, küldd el fiaidat a nagyvilágba, hogy hozzák el neked a gyógyító almát. Egyiküknek, biztosan sikerülni fog. Ha nem fogadod meg a szavamat, ütött az utolsó órád. Isten veled király!

E szavakkal elhagyta a szobát. A király vissza akarta hívni, hogy megtudja, hol az a kert, amelyben a gyógyító alma terem. De kiáltására, csak a szolga jött elő. Ennek hagyta meg, hogy hívja a koldust, aki az imént távozott. A szolga csak csodálkozott, mivel senkit sem látott kijönni a szobából, noha ott volt a király ajtaja mellett.

A király elgondolkodott. Kis idő múlva hívatta a fiait, és így szólt hozzájuk:

  • Fiaim! Életemnek még nincs vége. A gyógyító alma visszaadhatja az egészségemet. Ezért hát vágjatok neki a világnak. Aki elhozza nekem a gyógyító almát, azé lesz a királyságom.

A két idősebb fiúnak, nem volt ínyére a dolog, mivel nem szoktak hozzá az utazáshoz. Szívesebben töltötték az időt, tétlenül, vagy léha üres mulatságokon. A legkisebb fiú viszont megörült, amikor megtudta, hogy szeretett édesapjának nem kell meghalnia.

Elindul elsőnek a legidősebb fiú. Néhány hét múltán elér egy országba, ahol egyetlenegy embert sem talál. Körülnéz egy magas hegytetőről, és nem lát, házat, sem falut. Elcsodálkozik, és megy tovább az úton, amikor szembe találkozik egy sánta emberrel. A koldus volt az. A királyfi gőgösen tovább akar menni mellette, de a koldus, szépen megkéri:

  • Nagyságos uram, alázatosan esedezem néhány fillérért.

A királyfi vet neki egy tízest, a sánta azonban tovább kérleli:

  • Egyfalat kenyeret, kegyelmes uram, kérem szépen, éhes vagyok, majd éhen halok.

A királyfi gőgje nem engedte, hogy ott időzzék e nyomorult mellett. Válaszra sem méltatta, hanem büszkén tovább ment. Aztán mégis megállt, és odavetette a koldusnak:

  • Kaptál tőlem, egy tízest. ha tudod, mondd meg, hol terem a gyógyító alma.
  • Menj tovább ezen az úton, és nem sokára ott leszel a csodálatos kertben. Gyorsan szakítsd le az almákat, és siess ki a kertből!
  • Jól van, jó van! – mondja a királyfi, és csak nevet a koldus jó tanácsain. Nagyon hosszú utat tett meg, míg végül hatalmas kapuhoz ért. Felnyitotta, és belépett a kertbe. Ne volt benne egyetlen fa sem, csak a kert közepén zöldellt egy szál almafa.

Ágyások sorakoztak a kertben, s ezrével nyílt bennük, a szebbnél, szebb virág Bódító illat szállt a levegőben. A királyfi lassan lépkedett a zöld gyepen álló almafa felé vezető úton. A fán nem volt gyümölcs, csak egyik mélyen lehajló ágán függött egy szép piros alma. Gyors léptekkel odamegy a királyfi, és letépi a gyógyító almát. Kíváncsian nézegeti minden oldalról, de az olyan, mint a többi közönséges alma. Alig állt pár pillanatig a fa alatt, ólmos fáradtság lett úrrá rajta. Nem sokat tétovázott, hanem lefeküdt a fa alá, a zöld fűbe.

Alighogy lefeküdt, egy ember jött oda hozzá. A királyfi mintha sűrű ködön át látta volna. Egyszer csak ráismert: a koldus volt az. Odahajolt a fekvő királyfihoz, és kivette kezéből az almát. Megérintette vele az ágat, ahonnan az imént leszakították, és az alma ismét odatapadt. Letört egy kis ágat a koldus, megérintette vele a királyfit, és ezt suttogta:

  • Te nem vagy rá érdemes, hogy elvidd apádnak a gyógyító almát. Miért nem fogadtad meg a szavamat? Változz hollóvá, fekete hollóvá, míg csak el nem jő, a menekülésed órája.

Úgy is lett – fekete hollóvá változott a királyfi, és felrepült az égbe.

Három nap múlva elindult a középső fiú is ugyanazon az úton, és éppúgy járt, mint a bátyja.

Újabb három nap múlva a legkisebb királyfi haladt ugyanazon az úton. Szembejön vele a koldus, akinek ideje sem volt alamizsnát kérni, amikor a királyfi már egy aranytallért dobott a kalapjába, mondván:

  • Bizonyára éhes vagy, te szegény ember. Itt egy darabka kenyér is! – majd indult tovább.

A koldus megköszöni szépen, és így szól a királyfihoz:

  • Királyfi, tudom hová mész. Jó úton haladsz. Ha megérkezel, gyorsan tépd le az almát, és siess ki a kertből! Ma van az utolsó nap. Mielőtt felkel a hold, apádnak meg kell kapnia a gyógyító almát, különben késő lesz. De jaj, neked és a bátyáidnak, ha nem fogadod meg a tanácsomat!

Ezek a szavak új erővel töltötték el a királyfit. Hamarosan odaér a kapuhoz, és belép rajta. Bódító illatot lehelnek feléje a virágok. Alighogy letépi az almát, el akar menni, ahogy a koldus tanácsolta. De a feje fáradt, a lába akár az ólom. Már lefeküdne a fa a lá, amikor zajt hall. Felnéz az égre, és meglát két hollót. Szörnyű gyanúja támad. „És ha ezek az én testvéreim?” – villan eszébe.

A teste megremeg, és eltűnik minden fáradtsága.

  • Apám! – kiáltja hangosan, és az almával a kezében kirohan a kertből. Odakinn szembejön vele a koldus.
  • Szerencséd volt királyfi! Már aggódtam érted. Ülj le a fűbe, és pihend ki magad! – A koldus hallgatott pár pillanatig, majd így folytatta: – Vedd ezt az ágacskát, és vidd magaddal! Mihelyt apád, egészségesen felkel az ágyból, menj ki a várból. Odarepül majd két holló, és leszáll elébed a földre. Gyorsan érintsd meg őket ezzel az ágacskával.

A királyfit megint elfogta a fáradtság. Nem bírt ellenállni az álomnak, lehunyta a szemét. Úgy érezte a koldus derékon ragadja, és felrepül vele a levegőbe.

Szürkület szállt a földre, amikor a királyfi felébredt. Apja várát, látta meg maga előtt. Először azt hitte, hogy csak álmodott a csodálatos almáról, de amikor meglátta a kezében, rájött, hogy minden igaz volt. Eszébe jutott az is, hogy apjához kell érnie, mielőtt feljönne a hold. Mint az őz, iramodott a királyfi a várba.

Apja megette az almát, és rögvest visszatért az egészsége. Erőtől duzzadva ugrott ki az ágyból, ahol olyan hosszú ideje feküdt. A királyfi pedig kisietett a szobából. Amikor kilép a vár előtti térségre, két holló repül oda hozzá, és leszáll elébe a földre.  És, csodák csodája, alighogy megérinti őket, a koldustól kapott ágacskával, ott áll előtte mind a két testvére.

Nagy volt az öröm a várban. A két idősebb királyfi kicsit búsult, mivel legfiatalabb testvérük lett az apjuk örököse, pedig mindketten azt gondolták, hogy ez sohasem történhet meg.

Én is ott voltam, különben honnan tudtam volna, hogy mi történt?

 

Fordította: Gálos Orsolya

 

EZT NÉZD MEG: