Ha az ember jó formában van, jól érzi magát a bőrében, munkahelyi és magánéleti sikerek kísérik útján, akkor biztos, hogy ez látszik is rajta. Valószínűleg sokat mosolyog, magabiztosak a léptei, jó értelemben fenn hordja a fejét (az orrát). Látszik rajta, látszik az arcán, hogy rendben mennek a dolgai. De ezen túlmenően, vajon miből, hogyan érzékelhető még a „jó forma”? Jó eséllyel az egyén öltözékén is, mondjuk így:

forrás: lookastic.com

Ennek a fiatalembernek nem látszik az arca, nem tudjuk, hogy éppen mosolyog-e, vagy ráncolja-e éppen a homlokát a gondjain való merengés közben. Az azonban egyértelmű, hogy magabiztos, és tudja, mi áll jól neki. Lerí róla, hogy ha éppen vannak is aktuális nehézségei, nincs kétsége afelől, hogy megoldja őket.

Nekem személyes élményem, hogy az öltözék mennyit segíthet céljaink elérésében. Egyszer egy nyári reggelem nagyon nehezen indult. Valószínűleg előző este elfelejtettem rendesen beállítani az ébresztőórámat, és persze az nem csörgött a várt időben. Egy fontos találkozóm volt azon a reggelen, és bizony rohanás, kapkodás lett a készülődésből. Szerencsére az este folyamán már előkészítettem a másnapi ruházatomat, amely a nap megmentésének kulcsa lett (szinte ugyanaz a szett állt össze a fejemben, mint a fenti képen). Szóval, a kapkodásban persze egyre rosszabbul éreztem magam, ideges lettem és a magabiztosságomnak nyomát sem találtam az elmémben. Mindez egészen addig tartott, míg a találkozóra sietés közben egy-egy női tekintetre, félmosolyra fel nem figyeltem a tömegközlekedésben és az utcán sétálva (futva). A következő pillanatban pedig egy nagy, tükör szerű kirakat előtt vezetett az utam, és egy fél másodpercre megláttam a saját tükörképemet. Ez a milliszekundum megváltoztatta a hozzáállásomat, a világlátásomat, és visszaadta a magabiztosságomat. Ugyanis a ruházatom színeinek harmóniája, tökéletes méretezése (a szabómnak hála…) és a személyiségemhez egyébként teljesen passzoló stílusa elhitette velem, hogy bárhogy is alakult a reggel, bármit is hoz az aznapi találkozó, nekem egyszerűen az önmagam szemében tökéletes a megjelenésem. Ennek a ténynek a biztos tudatában érkeztem (kicsit ugyan elkésve) meg a találkozó helyszínére, de a megjelenésem adta plusz erővel felvértezve végül egy sikeres napot zártam.

A fenti kép láttán a „súlyosabb egyéniségek” közül néhányan biztos fanyalognak, hogy könnyű a vékony srácoknak, ők biztos könnyebben találnak ruhát maguknak. Róluk szólnak a divatlapok, és ők vannak a ruhaipari cégek célkeresztjében. A helyzet az, hogy ez részben igaz. De vajon a következő kép szereplői vajon mit szólnak ehhez?

forrás: pinterest.com

A mai világban nem lehetetlen a stílusunknak, beállítottságunknak, egyéniségünknek megfelelő ruhatár összeállítása. Az országosan elterjedt hipermarketek saját termékeitől kezdve a plázák végeláthatatlan kínálatig hosszú az elérhető ruhadarabok sora. Ha pedig a kiválasztott textília egy kicsit bő, vagy éppen szűk, rövid vagy hosszú, akkor sincs baj. Manapság a városaink gazdagon ellátottak ruha átalakítással (is) foglalkozó kézműves üzletekkel. Néhány ezer forintért felhajtják a farmert, beszűkítik az inget, vagy éppen kiengedik a chino nadrág ülepét.

Ha pedig férfiemberként először foglalkozunk komolyabban az öltözködés, a stílus rejtelmeivel, akkor sem vagyunk egyedül a problémával. A közösségi média, a különböző stílus portálok tele vannak öltözködési ötletekkel, inspiráló fényképekkel. Ha pedig ez sem elég, akkor a ruházati boltok eladóiban is megbízhatunk.

Az önfejlesztő irodalom nagyjai (Brian Tracy, Zig Ziglar, Szabó Péter, stb.) mind arra ösztönöznek minket önfejlesztőket, hogy legyenek hosszú, és rövid távú céljaink egyaránt. Nekem már van is egy hosszú távú! Ha egyszer túllépem a hetvenedik születésnapomat, akkor így akarok majd kinézni:

forrás: pinterest.com

Szijj Levente