Hormonok jönnek, hormonok mennek

Az emberek döntő többsége párkapcsolatban él, élt vagy élni fog. A legtöbb örömöt a szeretet a szerelem adja, a legtöbb bánatot pedig a szerelem elmúlása és a csalódás. De mi is ez a szerelem, és mire is jó? Én, mint az evolúciós elméletek híve arra voksolok, hogy a szerelem a fajfenntartás eszköze. Pszichológiai szempontból a szerelem kétségtelenül egy beszűkült tudatállapot, aminek hátterében a hormonok állnak.

Ahogy megcsap bennünket a szerelem szele beindul a hormon háború, az első hormon a PEA (phenil-etil-amin), ami az agy érzelmi életért és reakciókért felelős központjában, megemeli a dopamin szintet. Ez az ingerület átvivő anyag felelős az étvágytalanságért, a nyughatatlanságért, a szapora szívverésért, a szájszárasságért és a beszűkült figyelemért is, de fontos szerepe van a megkívánásban és a kitartó udvarlásban is. A meghódítás, a szerelem beteljesülése hatalmas dopamin-fröccs, mely eufórikus állapotot idéz elő, így nagy a rászokás veszélye. Főszereplő a hormon háborúban a „boldogsághormon”-ként ismert szerotonin is, amit nyugodtan hívhatunk a „normálisság-hormonjának”, és főleg a kényszerképzetekért, a szinte kibírhatatlan hiányérzetért felelős, ugyanis szintje a szerelem alatt – a kényszerbetegekhez hasonlóan – csökken. Ha matematikailag összegezzük a történéseket, akkor a PEA (az ember ösztönös érzelmeinek), és a szerotonin (az ember értelmi-akarati, racionális döntéshozásra alkalmasságának) összege állandó – minél szerelmesebbek vagyunk, annál kevésbé hatnak ránk az érvek. A PEA felfokozott állapotban tartja a szervezetünket, ez hosszútávon akár káros is lehetne, így kb. 18-24 hónap elteltével a szerelem-hormonok szintje csökkenni kezd, és a szerelem kémiailag indukált része szépen lassan elmúlik.  Nem feledkezhetünk meg az oxitocinról sem, ami abban munkálkodik, hogy a szerelemből kötődés legyen, nemi kielégülés közben önti el a szervezetünket, és akár egy életre is a kiválasztott egyedhez köthet. De más hormon is feltűnik a terepen, például a tesztoszteron, ami ugyan férfihormon, de mindkét nemben fontos szerepet játszik a nemi vágy kialakulásában. Aztán ahogy a kötődés kialakul ez a hormonszint is csökken, de kötődés nélkül is elillan a tesztoszteron többlet a vággyal együtt kb. 2-3 év alatt.

Minden hormonális változásnak megvan a maga evolúciós szerepe. Kell egy önindító, ez a szerelem esetében nem más, mint a PEA, de szükségszerű, hogy elmúljon az őrjítő szerelem, hiszen a beszűkült és egyben felfokozott állapot kimeríti a szervezetet. A vágy, a tesztoszteronnal még fennáll akkor is, amikor a kémiai szerelem már elmúlt, de idővel, ennek is tűnnie kell, hiszen az állandó egymás utáni vágyakozást fel kell hogy váltsa az utódnevelés igénye. Marad az oxitocin, melynek segítségével kialakul az a fajta kötödés, mely nyugalmat, megbízhatóságot áraszt, és a legmegfelelőbb kémiai háttér az utódok megszületéséhez és felneveléséhez.

Harika