Szoktuk mondani, mi nem csak beszélünk róla, hanem igyekszünk tenni is érte. Persze az is relatív, hogy kinek mit jelent tenni. Ennek az oldalnak sosem volt célja világbékét teremteni. Nem ígértünk gyors, pillanatok alatt elérhető sikert. Sőt, mindig is azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy az ember tartós változást tudjon hozni az életébe, rengeteget kell dolgozni. Önmagunk megismerése, elfogadása, szeretete a mai világban az egyik legnagyobb kihívás.

Azt mondjuk az első perctől kezdve, hogy egyfajta gondolkodásmódot képviselünk, ezt próbáljuk átadni. Sokaknak kinyílik a bicska a zsebében, amikor azt mondjuk: „Mindig van választásunk!”

Tulajdonképpen sok-sok évtizede, talán régebbóta is megy a vita ennek a mondatnak a jelentésén. Ki, hogyan értelmezi. Mi azt mondjuk, hogy ez egyfajta gondolkodásmódot tükröz. Nem ad kézzelfogható, fizikailag értelmezhető megoldást. Amit viszont ad, az a gondolkodásod fókuszának megváltoztatása. A nagy gondolkodók, spirituális tanítók mind arról beszélnek, hogy van az az állapot, amikor teljesen megengedésben tud az egyén lenni azzal, ami vele/körülötte történik. Mi is egyetértünk ezzel. Ez az állapot azonban már egy olyan szint, aminek az eléréséhez akár több 10 év munkája is kevés lehet. Ez a teljes tudatosság állapota.

A Be Positive Way kezdeményezés azt lőtte be, hogy segíteni próbál megtenni az első lépést. Ez pedig a pozitív gondolkodás. Ami igenis tanulható, fejleszthető. A lényege az, hogy az egyén tudatosan programozza a gondolkodásának fókuszát pozitív irányba. Arra törekszik, hogy a nehéz helyzetekben is mielőbb pozitív nézőpontot találjon.

Miért jó ez?

Mert megoldáscentrikus gondolkodásmódra edukál. Ez nem azt jelenti, hogy ha ér bármilyen negatív impulzus, akkor nem veszek róla tudomást. Vagy homokba dugom a fejem. Ha jön valami negatív, azt ugyanúgy megélem. Viszont ezzel a gondolkodásmóddal könnyebben fel tudom dolgozni, könnyebben/gyorsabban el lehet jutni arra a pontra, amikor már a megoldásra törekvés kerül a fókuszba. Vagy ha nagyon nehéz, megoldhatatlannak tűnő a helyzet, akkor is segít ez a fókusz váltás, hogy megláthassuk, van „öröm az ürömben”. Ehhez pedig az kell, hogy a témával kapcsolatos gondolatom mielőbb kimozduljon a negatívból.

Ennek megfelelően kerestünk lehetőséget arra, hogy a magunk módján ünnepeljük a karácsonyt. Fontos volt, hogy ez az egész a saját közösségünkön belül történjen meg. Úgy éreztük, hogy ez az ünnep egy újabb alkalom lehet arra, hogy a saját kereteinken belül, „tegyünk érte”. Hetekig gondolkodtam azon, hogy milyen módon kössük össze az adományozást veletek, a Be+ közösséggel.

Aztán eszembe jutott Légrádi Éva, aki szinte a kezdetektől aktív tagja a közösségünknek. A kommentjei, saját posztjai alapján ismertük meg őt. A Kalocsai Gyermekotthon egyik csoportvezetője. Napokig érleltem magamban, hogy írok neki egy üzenetet, erre egyik délelőtt ő írt az oldalnak. Egy teljesen más témában. Úgy éreztem, hogy ez nem lehet véletlen. Úgyhogy azon túl, hogy válaszoltam a kérdésére, én is felvetettem neki, hogy esetleg összeköthetnénk a karácsonyi adományozásunkat azzal, amit ő képvisel.

Majd a következő néhány hetet azzal töltöttük, hogy leszerveztük ezt az egészet. Nagy öröm ez, kijelenthetjük, hogy ez meg is valósul. A Be Positive Way közösség idén a 3-as csoport gyerekeinek teszi szebbé az ünnepet.

 

 

Mielőtt leírnám, hogy miként, olvassátok el ezt az interjút Évával:

Be+: Ha jól tudom, saját csoportod van a gyermekotthonban. Mit jelent ez pontosan, miből áll a munkád?

Éva: Az intézményben 6 csoport működik, mindegyikben 8 gyermek van. Minden csoportnak más a profilja, a beérkező gyerekeket a szakmai vezető és a pszichológus az anyagát előzetesen átvizsgálva beteszi abba a csoportba, amelyiknek a profilja a gyermekhez legközelebb áll. A 3-as csoportban, aminek én vagyok a csoportvezetője speciális szükségletű és kettős szükségletű gyerekek vannak.

Kicsit érthetőbben: súlyos pszichés tüneteket mutató, súlyos disszociális tüneteket mutató, magatartásproblémás és pszichoaktív szer használó, ritkábban alkoholabúzusban szenvedő 12 és 18 év közötti gyerekeket fogadunk. A gyerekeket miután “megkapom”, az anyagát amit hozott, ami a legtöbb esetben igen vaskos, (ami azt jelenti, régóta van a gyerek a rendszerben) többször átolvasva megismerem az előéletét, a kapcsolattartását, családját, ha van… Tanulmányait, intelligenciáját esetleges bűncselekményeit, egészségügyi állapotát, vagyis az egész kis életét. Majd a gyerekkel is beszélgetünk nagyon sokat, hogy kellőképpen megismerjük és így alakítjuk a csoportban dolgozó kollégákkal, a gyerek személyre szabott nevelési programját. A csoport programjait, belső kis életét szervezem, a gyerekek problémáit megoldjuk, egyéni és csoportfoglalkozásokat tartok, motiváló programokat szervezek. Folyamatosan erősítjük a csoportkohéziót és igyekszünk igazán családias légkörben a házirend szabályaihoz alkalmazkodva élni a mindennapjainkat.

Be+: Miért választottad ezt a hivatást?

Éva: Gyakran mondom, én talán mindig ide készültem. Pszichiátria nővérként kezdtem, majd az IMEI-ben dolgoztam, szintén ápolónőként. Továbbtanultam és szociális munkásként diplomáztam, az iskola ideje alatt egy fogyatékkal élők bentlakásos otthonában voltam főnővér, majd gyermekjóléti szolgálatot vezettem lakóhelyemen. 3 évvel ezelőtt pedig jelentkeztem a gyermekotthon nevelői állására. Érdekes felvételi beszélgetés volt… Ugyanis én a telefonban jeleztem, hogy tisztában vagyok vele, hogy ide nem szeretnek nőket felvenni… De engem fel kell venniük. Ez azt hiszem tetszett nekik, mert meg is kérdezték, miért kell engem felvenni? Elmondtam nekik, hogy szerintem egy nő másképp közelíti meg ugyanazt a problémát, mint egy férfi és ha komplex problémamegoldást akarunk a gyerekek számára és családias légkörre törekszünk akkor mindenképpen kell egy nő is a csoportba. Ez a gyerekek érdeke. Tudom, hogy hova jövök… Nem óvónéni voltam és azt gondolom, az eddigi tapasztalataimat nagyon jól tudnám itt kamatoztatni. Valószínű tetszett nekik, mert felvettek. Miután elkezdtem dolgozni, kicsivel több, mint egy év után már saját csoportot kaptam, s remélem azóta sem csalódtak ebben a döntésükben.

Be+: Egyszer azt mondtad, hogy ők a “benti gyermekeid” és vannak az otthoniak. Valóban úgy tekintesz a srácokra, mint a saját gyermekeidre?

Éva: Ha belegondolsz egy normál napon 3 órát vagyok a saját gyermekeimmel és 6 órát a benti gyerekeimmel, óhatatlanul is kialakul egyfajta kötődés, amit a megfelelő pedagógia munka miatt és a fegyelem betartatása miatt azért odafigyelve kell kezelni, kialakul egy kötődés. Kivel erősebb, kivel gyengébb szálon. Olyan gyerekkel, akit keres a családja, várja haza, támogatja, vannak szerettei csak icipicit megcsúszott, vele más a kapcsolat, mint azzal  a gyerekkel, akinek senkije sincs, vagy egy bántalmazó anya a háttérben. Apa legtöbbször képben sincs. Egész életét intézményekben tölti, nem kötődik senkihez. Amikor egy ilyen gyerek megtapasztalja azt, hogy figyelek rá, hiszek neki, betartom amit ígérek, törődöm vele, akkor ezek a gyerekek hihetetlenül tudnak ragaszkodni. Ember legyen a talpán akinek itt nem nyílik meg a lelke és nem fogadja bele azt a gyereket, akinek a szeméből csak úgy sugárzik a szerethiány. Egy szülinapi torta fölött képesek sírva fakani, hogy ők még sosem kaptak, vagy el sem hiszik, hogy nekik meg van ünnepelve. A karácsony nagyon kardinális pontja az évnek, ilyenkor százszorosan kell figyelnem rájuk. Gyakran az egész évben egyáltalán nem jelentkező szülőknek lelkiismeretfurdalásuk támad, hogy jajj a gyerek hol is van? Majd keresik, felhívják… bíztatják… és persze nem viszik haza szünetre. Ilyenkor a dühroham, a megbántottság, az ablaktörés, a falcolás, a sírás… Ez marad nekünk odabent. Szétveri a szekrényt és sír a sarokban… Leültem mellé és annyit kérdezett: most nagyon haragszom? Mondtam, azért hogy kárt csinált haragszom, de mondja el mi történt. Kérdezi, miért érdekel ez engem, ő most ezt nem érdemli meg. Neki is elmondtam, amit teljes szívemből hiszek: annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre aki azt hiszi, hogy nem érdemli meg.

Be+: Néhány sort írtál mindegyik srácról, röviden bemutatva őket (az interjú alatt olvashatjátok). De mégis, mit lehet tudni erről az otthonról, miért kerülnek oda gyerekek?

Éva: OGYSZB (Országos Gyermekvédelmi  Szakértői Bizottság) vizsgálja meg az adott gondozási helyen nem jól funkcionáló gyerekeket és eldönti milyen intézményben lenne a legjobb helye a gyereknek. Pszichológus és mindenféle szakember körbejárja a gyerek ügyét és a bizottság kijelöli a neki legjobban megfelelő intézményt, akinek fogadnia kell a gyereket. Tehát egy bizottság dönt és határozat alapján kerülnek a gyerekek hozzánk. 2 éves időtartamra vagy a nagykorúságuk eléréséig maradhatnak nálunk. Ami számomra mindig meglepő, hogy a gyermekek anyagában gyakran szerepel, hogy az előző gondozási helyen elfogyott a pedagógiai eszköztár a gyerekek magatartási nehézségeinek leküzdéséhez… Ilyenkor azt érzem, hogy egyszerűen a nehéz eseteket lepasszolják egy speciális intézménynek.

A gyerekek azt gondolom, nagyon jó körülmények között élnek nálunk, felújított csoport, nagy, tágas terek, 5x-i étkezés, ruhák és minden amire csak szükségük van. Azonban itt minden az intézményé, nincs saját tulajdonuk, csak amit a zsebpénzből vesznek. Sokuknak olyan, hogy saját párna, sose volt. Kapott, kimosták, tovább állt, kapott máshol, ágyat, párnát, takarót. A csoportok kényelmesek de szürkék. Színesebben, kicsit kidekorálva otthonosabb személyesebb az ott töltött sok-sok óra nekik. A tárgyi feltételeken kívül természetesen a családias hangulat, a család szeretete, az hiányzik nekik nagyon. Aki tudja mi az, annak jobban, aki nem is élt családban sosem az csak azt érzi, valami hiányzik. De talán megfogalmazni sem tudja.

Be+: Mit gondolsz arról, hogy sokan talán azt gondolják, hogy ezek a gyerekek egyszerűen rossz emberek és nem érdemelnek jobb életet?

Éva: Ítélkezni mindig egyszerűbb. Az is igaz, hogy a nálunk lévő 48 gyerekből nem valószínű, hogy 48 hasznos tagja lesz a társadalomnak. Akkor sem, ha szívünket lelkünket minden tudásunk mellett is beleadjuk. Nem élek ilyen rózsaszín ködben. Azonban ha pár gyerekben elindítunk valami pozitív változást, ha egy napra olyan boldog lehet, mint még soha életében, akkor tettünk valamit érte, értük. Tudod, amikor elengedsz egy gyereket, mint én tavaly Eriket, aki nagyon közel állt a szívemhez, mondhatom kedvencem volt, ír nekem azóta is rendszeresen, hogy hol dolgozik, mit csinál, mi van vele akkor azt érzem, igen mindent megér, hogy látom, jó úton halad. Egy kis mosolygás ide. Egy év után tudta rávenni magát, hogy tegezzen engem, azt mondta úgy érzi, tiszteletlenül hangzik ha tegez. Azért elgondolkodtató, hogy ilyen srácoknak ne adjunk esélyt mert néhányszor megbotlott? Valamint javasolnám, hogy a kétkedők olvassák el ezen gyerekek élettörténetét. Olyan sorsok vannak, hogy az ember csak ül döbbenten, hogy atyaúristendemindenszentek… És igen, ezek a gyerekek nagy része ilyen borzalmak közül kerül be az intézménybe. Mindennek több oldala van… Mielőtt ítélkezünk, nézzük azért alaposan meg, miről is hozunk ítéletet.

Be+: Picit nehezen tudom megfogalmazni, amire gondolok, remélem érthető lesz. Hogyan foglalnád össze a munkahelyi filozófiádat? Mi a célod a gyerekekkel? Mi a te üzented, amit át szeretnél nekik adni?

Éva: Simó György mondta a következőket : “A gyerek egy tiszta lap, amire írunk. Amit ráírunk az első 8 évben, annak emberségből, szeretetből kell lennie.”

Ahogy az előbb mondtam, ezeknek a gyerekeknek szinte nem is volt gyerekkoruk…

Nekik csupa firka és vaskos betűk és harag és félelem és drog és alkohol és cigi jutott, mint élvezet… Ez van a lelkükbe írva… Borzasztó nehéz 2 év alatt csodát tenni. Nem is csodát kell tennünk csak visszaadni a hitet nekik, hogy lehetnek jók, mert ők legbelül azok csak kevesen hiszik el ezt magukról. Remélem nem haragszol, hogy nem saját szavakkal mondom el ezt de Böjte Csaba tökéletesen megfogalmazta a filozófiámat, amelyért bárkivel szemben kiállok és megvédem annak igazát és pedagógia értékét. “A Jóisten selejtet nem teremt, mindegyik gyermek egy-egy csoda. Ha egyikük másikuk időnként rosszat is tesz, a pedagógust ez sem jogosíthatja fel, hogy letérjen a szeretet útjáról.” Hiszek a szeretet pedagógiai eszközként történő használatában és jó érzéssel tölt el, hogy a vezetőség ezt hagyja számomra és egyelőre bizalmat szavaz ennek a pedagógia módszernek amivel én alakítom, vezetem a csoportomat.

Be+: Oszlopos tagja van a Be Positive Way közösségnek. Mit gondolsz a kezdeményezésünkről?

Éva: A társadalmi szerepvállalásotok, hogy rávilágítani olyan társadalmi problémákra ami az emberekben nagyon másképp van jelen mint ami a valóság nagyon merész dolog. Megismertetni a másik oldalt is és bemutatni a nehéz helyzetekben lévő szépséget, a számunkra is pozitív mondanivalót és elfogadtatni azt, hogy nem csak fekete és fehér van hanem rengeteg szín és árnyalat, ez nagyon szép elgondolás. Ti pedig nem csak elméleti síkon teszitek ezt, hanem folyamatosan tesztek ezért, hogy valóban változások történjenek és ez nagyon jó érzéssel tölt el engem. Az, hogy az én munkám… gondolkodásom… számotokra is fontos, ez még mindig csodálkozással tölt el és tudod, hogy kicsit féltem is attól, jó-e nektek ha bevállaltok minket. A 11 ezer ember nem téved, hogy kelletek…nagyon kell ez a gondolkodás ez a pozitív szemlélet a mai világban.

 

 

Igen, valóban igaz, Éva megemlítette, hogy talán érdemes lenne átgondolnunk, hogy ez a közösség biztosan hajlandó lesz-e befogadni ezeket a srácokat. Az az igazság, hogy ettől csak még szimpatikusabbá vált számomra ez az egész. Nyilván nem a Be+ közösséget becsüli alul, hanem sokkal inkább az van, hogy ahhoz van szokva, hogy az emberek szeretnek ítélkezni. Mondtam neki, hogy én nem tartok ettől, mert ez a közösség valóban hisz ebben a gondolkodásmódban. Az olvasóink az őszinte kommunikációhoz vannak szokva és támogatni fognak szerintem egy ilyen ügyet is, mert mindenkinek jár második lehetőség. Aki pedig mégis emiatt fordulna el tőlünk, annak ugyanolyan szeretettel kívánunk további minden jót az életében.

Éva szavait olvasva azt gondolom, teljesen világos, hogy az ő gondolkodásmódja tökéletesen illeszkedik a Be+ ügyéhez. Ezért döntöttünk úgy, hogy idén karácsonykor a 3-as csoportot lepjük meg. Ismerjétek meg a srácokat egy kicsit közelebbről:

 

 

Légrádi Éva és a Kalocsai Gyermekotthon 3-as csoportja

 

Roland (13): Mindene az állatok szeretete. Gyakran nagyon nehéz vele, de az, hogy kutyát, macskát, hörcsögöt, szeretne napi kérés. Állatmenhelyre jár ki segítkezni és a hörcsög beszerzés folyamatban van…ha a következő fokozatot eléri megkaphatja ezt is.

Gábor (17): Mindene a technika… Bármiből össze tud tenni egy mobiltelefont. Olyanokból, amit mások már kidobtak. Ismertetőjele, hogy mindig van egy-két hangfal vagy számítógépház a hóna alatt.

A Kalocsai Gyermekotthon 3-as csoportja

 

Szilveszter (11): A csoport legnehezebb viselkedésű tagja… De igazi gyerek is van benne valahol elbújva, mélyen. Imád minden autót, amivel játszani lehet…

Attila (16): Legújabb tagunk, vegetáriánus. De emellett igazi Gombóc Artúr, mindenfajta csokit eszik és ezt egész nap tudná folytatni. Nem jellemző az intézményben… Az ő kedvence a takarítás. Ha unatkozik, takarít… Ezt még szoknom kell.

 

A Kalocsai Gyermekotthon 3-as csoportja

Krisztián (17): A legjobb benne, ahogy szereti a barátnőjét már 2éve. Igazi “macsó”, de hűséges és mindig azon gondolkodik, mivel lepheti meg szerelmét, aki kitart mellette ezekben a nehéz hónapokban is. Tinik között ez ritka kincs.

Jani (16): Imádja a hasát… A csoport mindig éhes és mindig mosolygós tagja. Olyan ételt még nem találtak fel, amit ő nem szeretne… Valamint örökös pingpong játéknyertes…

A Kalocsai Gyermekotthon 3-as csoportja

 

Nos, a gyerekek karácsonyi vacsorája december 19-én lesz. Aznap este fogjuk őket meglepni az ajándékokkal, melyeket a napokban meg is vásároltunk. A játékok listáját alább tesszük közzé. Emellett már most érkezett egy-két további felajánlás, szőnyeg, filmplakát témában. Illetve elméletileg akad majd még pluszban csoki is. Tehát mi ezeket vásároltuk meg nekik:

 

Be+ ajándékok a 3-as csoport tagjainak

 

  • Spinner pörgettyű (6 db) – 395 Ft/db
  • Puzzle 500 darabos – 1950 Ft
  • Sötétben villogó csillagok (2 csomag) – 995 Ft/csomag
  • Magyar kártya (3 csomag) – 275 Ft/csomag
  • Francia kártya (3 csomag) – 495 Ft/csomag
  • Falmatrica 1 – 495 Ft
  • Falmatrica 2 – 1150 Ft
  • Falmatrica 3 – 1150 Ft
  • Falmatrica 4 – 1150 Ft
  • Falmatrica 5 – 590 Ft
  • Makiarc emoji kerámia bögre (6 db) – 925 Ft/db
  • Puzzle 500 darabos (világtérkép) – 1995 Ft

 

Arra gondoltunk, hogy mindenféle kényszer nélkül, feldobjuk nektek a Be+ közösségnek, hogy aki szeretne, van kedve hozzá, az csatlakozhat ehhez az akciónkhoz. Fent látod, hogy mi mennyibe került. Ha úgy gondolod, hogy hozzájárulnál ehhez akkor küldj e-mailt a thebepositiveway@gmail.com címre, ahol meg tudjuk beszélni a részleteket. Ha volna valamilyen speciális felajánlásod, vagy szeretnél egy kisebb összeggel hozzájárulni ehhez, örömmel fogadjuk. Ha netán több felajánlás jönne pénzben, mint amennyibe a fenti ajándékok kerültek, természetesen további olyan dolgokra fogjuk költeni, melyekkel otthonosabbá tudjuk tenni a fiúk hétköznapjait.

Azt gondolom, hogy az egészben az a gyönyörű, hogy ha mégis úgy érzed, hogy ez nem a te ügyed, akkor sincs semmi. Mi ezt végigcsináljuk, mert hiszünk benne, mint ahogy ebben az egész közösségben. Jó, hogy vagytok!

Be+