Holly Butcher január 4-én döntött úgy, hogy nem küzd tovább és eltávozik. A 27 éves, ausztrál lány a csontrák egyik ritka típusával az Ewing-szarkómával küzdött. Utolsó heteit azzal töltötte, hogy lejegyzetelte a gondolatait azoknak, akiknek még nem jött el az idejük. A levelet a lány családja osztotta meg a Facebookon, melyet mostanra több, mint 85 ezren megosztottak. Íme az üzenet magyar fordítása:

“Különös dolog 26 évesen felfogni saját halandóságodat. Olyasmi ez, amit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Csak peregnek a napok, és azt hiszed, hogy mindig jön még több nap. Aztán megtörténik az, amire nem számítottál. Mindig úgy képzeltem, hogy majd megöregszem, ráncos leszek és ősz – leginkább a gyönyörű családom miatt (rengeteg gyerekkel), amelyet életem szerelmével alapítottunk volna. Annyira szeretném mindezt, hogy szinte már fáj.

Ez a helyzet az élettel: törékeny, drága, kiszámíthatatlan. Minden nap ajándék, nem pedig elidegeníthetetlen jog.

Most 27 éves vagyok. Nem akarok elmenni. Szeretem az életem. Boldog vagyok, és ezt a szeretteimnek köszönhetem. De nem én irányítok.

Nem azért kezdtem bele ebbe a „levél halálom előtt” dologba, hogy megijedjetek a haláltól. Szerintem nem gond, hogy általában nem vagyunk tudatában az elkerülhetetlennek. Kivéve persze, amikor szeretnék róla beszélni, de mindenki tabuként kezeli, mintha egyikünkkel sem történne meg, soha. Csak annyit mondunk, egy kicsit nehéz.

Sok gondolatot írtam le, mert elég sok időm volt az elmúlt hónapokban az élet nagy kérdésein merengeni. Ezek a dolgok leginkább az éjszaka közepén jönnek!

 

 

Légy hálás az apró kis bajodért, és lépj túl rajta.

Nyugodtan el lehet ismerni, ha valami idegesít, de próbálj meg ne túl sokat gondolkodni rajta és ne rontsd el ezzel más emberek napját is. Ha ezzel megvagy, menj ki és vegyél egy jó nagy levegőt a tiszta ausztrál levegőből, nézd meg, milyen kék az ég és milyen zöldek a fák, annyira szép. Gondolj csak bele, mennyire szerencsés vagy, hogy ezt meg tudod tenni: hogy lélegzel.

Lehet, hogy ma pont beragadtál a dugóba, vagy rosszul aludtál, mert a gyönyörű gyermekeid nem hagytak, vagy a fodrász túl rövidre vágta a hajadat. Letört a körmöd, túl kicsi a melled, narancsbőrös a hátsód vagy van egy kis hasad. Ezeket a dolgokat mind engedd el.  Hidd el, hogy nem ezekre fogsz emlékezni, amikor majd menned kell. Annyira jelentéktelenek, amikor teljes egészként szemléled az életedet. Nézem, ahogy a testem a szemem láttára megy tropára, és semmit nem tehetek ellene, és már csak azt kívánom, hogy legyen még egy szülinapom vagy karácsonyom a családommal, vagy még egy napom a kedvesemmel és a kutyámmal. Csak még egy.

Néha hallom, ahogy az emberek arról panaszkodnak, hogy milyen szörnyű a munkahelyük, vagy milyen nehéz volt az edzés. Legyetek inkább hálásak, hogy fizikailag képesek vagytok rá. A munka és az edzés nagyon mindennapi dolognak tűnnek – egészen addig, amíg a tested ellehetetleníti mindkettőt.