Az önmagát megismerni vágyó ember alapkérdései a „Ki vagyok én?” és „Milyen vagyok én?”. A korábbi cikkünkben említett Pálffy Katalin erről a kérdésről a következőképpen vélekedik.

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg. Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti. A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak? A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel.

Kicsit részletezve az egyes szinteket, a „felszín” tipikus kérdései ilyenek lehetnek:

Milyen adottságaim, képességeim vannak?

Milyen tudással, ismeretekkel rendelkezem?

Mi érdekel, mik a céljaim?

Milyen az akaraterőm, kitartásom?

Mennyire bírom el a feszültségeket, kudarcokat?

A „mélyebb szint” kérdései:

Milyen élmények, történések alakították ki jelenlegi viszonyulásaimat?

Honnan erednek és mire irányulnak indítékaim, vágyaim, hogyan nyilvánulnak meg ezek?

Viselkedésem mennyire van összhangban szándékaimmal, céljaimmal?

 

Az önismeret társas szintjének kérdései:

Hogyan tudok megfelelni az irántam támasztott követelményeknek?

Milyen vagyok a különböző társadalmi szerepeimben? (barátként, gyermekként..)

Milyen hatást váltok ki az emberekből?

Hogyan látnak engem mások?

Mennyire egyezik az a kép, amit mások rólam alkotnak, azzal, amit én önmagamról kialakítottam?

 

Ezen kérdések megválaszolása nem könnyű feladat. Szembe nézni személyiségünk, képességeink hiányosságaival, szintén nem az. Azonban ezek felvállalása, megismerése lehetőséget kínál számunkra a változtatás eszközlésére, a hiányosságok bepótolására. Ezzel pedig új alapot adhatunk egy megváltozott látásmód segítségével felépített szebb (sikeresebb) jövő létrejöttének.

„Ha az ember nem ismeri önmagát, belső énjét, sosem ismer meg másokat rendesen, és ha nem szereti önmagát, sosem tudja meg, mennyire szereti őt egy másik ember.” Andy McQuade

 

Szijj Levente