A pedagógia tudományterületéről származik az ún. Pygmalion-hatás elnevezés, amely az előre eldöntött elvárások önbeteljesítő képességét írja le. A jelenséget a Rosenthal-Jacobson kutatópáros írta le, a múlt század hatvanas éveinek legvégén. Kísérletüket általános iskolások körében végeztek. IQ vizsgálatot csináltak a diákok körében, majd a tanáraikat (félre) tájékoztatták a teszt eredményeiről. Véletlenszerűen kiválasztották a gyerekek 20%-át, akik semmivel sem voltak jobb képességűek az osztálytársaiknál, ugyanakkor a tanároknak azt mondták, hogy ezek a tanulók kivételesen magas IQ-t értek el, és emiatt jelentős mértékű fejlődés várható náluk. A tanárok természetesen bíztak a szakemberek véleményében, és a tehetségesebbnek vélt diákokat kiemelt figyelemben részesítették. Mivel meg voltak róla győződve, hogy nagyon jó képességű gyerekekről van szó, ezért ennek megfelelően is bántak velük. Kellemesebb légkör vette őket körül, több pozitív visszajelzést, több kihívást jelentő feladatot kaptak. 8 hónap elteltével a kutatók újra megmérték a gyerekek IQ-ját, és azt találták, hogy azok a gyerekek, akiket a tanárok kiemelt figyelemben részesítettek, jobb jegyeket kaptak. Ami talán még meglepőbb, hogy az IQ teszten is jobb eredményt értek el, mint az előtt, és mint a társaik. Pedig ezek a gyerekek a kísérlet kezdetekor semmivel sem voltak jobb képességűek, mint a diáktársaik. Azonban a tanáraik elkezdtek úgy bánni velük, mintha okosabbak, tehetségesebbek lennének. A konklúzió pedig az, hogy ezek a gyerekek viszonylag rövid idő elteltével valóban jobb eredmények elérésére lettek képesek.

Ez a kísérlet, illetve a kísérlet eredménye figyelmeztető jel lehet mindannyiunk számára. Ebből ugyanis az következik, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen beállítottságú emberekkel, milyen munkatársakkal és barátokkal vesszük magunkat körbe. Az önfejlesztő irodalom számos szerzője figyelmeztet bennünket arra, hogy a társas környezetünk nagymértékben befolyásolja sikerességünket, boldogságunkat. A fenti kísérlet is bizonyítja ezt. Ha azok az emberek, akikkel rendszeresen érintkezünk elfogadóan, támogatóan állnak hozzánk, akkor azzal, illetve a felénk közvetített pozitív elvárásaikkal (pl. „Csak így tovább!”, „Ügyes vagy!”, „Képes vagy rá!”, stb.), jelentős mértékben hozzájárulhatnak jövendőbeli sikereinkhez. Jim Roth motivációs előadó szerint: „Annak az öt embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb idődet töltöd.”

Legvégül pedig, ha a Pygmalion-effektus jelentőségét egyéni szinten vizsgáljuk, akkor láthatóvá válik, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen irányú beállítottsággal kezdünk neki az élet adta problémák megoldásának. A pszichológia tudománya bizonyította, ha negatív előjelű gondolkodással („Nem tudom megcsinálni!”, „Nem vagyok képes rá!”, „Nekem ez nem megy!”, stb.) kezdünk bele bármilyen projektbe, akkor nagy valószínűséggel előre meg is teremtjük a sikertelenséget saját magunk számára. Szerencsére, miénk a választás, hogy milyen attitűddel, milyen elvárásokkal vágunk bele a boldogabb, sikeresebb élet megteremtésébe. Éljünk hát ezzel a lehetőséggel, és induljunk el a siker irányába!

forrás: hotdog.hu

Szijj Levente