Be positive way…jobb szeretem a magyar kifejezéseket…de ez azért tetszik…legyen pozitív…én azt hiszem, pozitív vagyok

A nevem Harika – egy barátomtól kaptam több tíz évvel ezelőtt ezt a nevet. És tetszik. 46 éves vagyok, gyermektelen, tanár és szingli. De itt még nincs vége, anyámékkal lakom. Nem teljesen egyben, de nagyon közel, és még macskám is van. Mielőtt elkezdenétek sajnálni, inkább kiírok magamból, magamról, pár sort. Rengeteg dolog foglalkoztat. Kezdem a szingliséggel. Mi is a szingliség? Egyedül álló nőt jelent, vagy egy életformát? Én biztosan nem vagyok szingli, akkor sem ha éppen egyedül élek, ez az életem egy szakasza. Egy állapot, ami során rengeteg mindent megtanulok. Rettegtem az egyedülléttől. 3 évvel ezelőttig, rövid megszakításokkal, a felnőtt létem párkapcsolatokban éltem, egyszer még férjhez is mentem. Rémképeim voltak az egyedülléttől, de az élet adott egy esélyt, hogy megismerjem az ismeretlent, és ne féljek tőle. Hazudhatnám, hogy marha menőn ott hagytam a pasimat, és én egyedül, mint a népmese hősök nekivágtam az útnak, de nem így történt. Boldogtalanul éltem 7 év kapcsolatból minimum hármat, aztán megvártam, hogy becsajozzon és viharos gyorsasággal elkotródhassak. Nem volt ebben semmi felemelő és kecsegtető, nem én választottam a szingliséget, de megtörtént, és akkor történt meg, amikor tudtam a helyzettel mit kezdeni, és sokat kaptam a kapcsolattól is és a befejezésétől is. Tanulságos minden pillanat az életben.

Én boldog vagyok. Sokszor vagyok boldog. Néha bánatos,van, hogy szomorú, de összességében jól érzem magam. Nem, nem azért mert egyedül vagyok, hanem azért mert élek. Az adott helyzetben ÉLEK. Este nem falok magányosan tévét nézve fagyit, a barátnőimmel nem (vagyis nem mindig) a pasik szidalmazása a fő témánk, és még csak a karrierem sem építem nagy erőbedobással.

Egy kicsit azért itt a karriernél elidőznék. Egy középiskolában tanítok, azt hiszem nem nagy karrierépítési lehetőség, de én nagyon szeretem (erről biztosan lesz még bejegyzés). A legnagyobb kattanásom a táplálkozástudomány, évtizedek óta foglalkoztat, hogy csak a külsőnket befolyásolja-e a táplálkozás vagy ennél sokkal többet jelent? Visszatérve a karrierre és a szingliségre, lényegesen több idő jut magamra és ezt kihasználva jobban haladok a munkám bakancslistájával. De nem ezért vagyok szingli, csak ezt az előnyt szolgáltatja a helyzet, amit én megragadok. Rengeteget dolgozom. Lehet pótcselekvés? Nem „pót”, miért is lenne „pót” egy cselekvés, ami most a jövőmet szolgálja. Aztán itt van még nekem a mozgás. 20 éve építgetem a testem, egyszerűen nem tudom megunni. Semmi extrát nem értem el, nincsenek érmeim, fotósorozatom, de én tudom, hogy legyőztem azt a kis 50 kilós vézna, lapos seggű, rossz tartású lusta kamaszt. Én megvívom a magam kis versenyeit a színpadokon kívül, és ez nekem elég. Jól érzem magam a testemben, én építettem, szépítgettem. Sokat edzek, mert van időm. Korán kelek, ez sem pótcselekvés. Egy igény, amit most kielégítek. Ura vagyok a testemnek. Én szeretem ezt az érzést és most átélhetem. Ez is a szinglilét jutalma.

Még egy gondolat a felszabadult időről! Sokat foglalkozom a lelkemmel is. Megtanulok önvédő stratégiákat, fejlesztem az önismeretem, az önbecsülésem, még egy Mentálhigiéné szakot is elvégeztem, mert kihasználom a szabadidő adta lehetőségeket. Élek, élvezem ami van.

Nem keresem reményt vesztve az igazit és járom babarózsaszín miniszoknyában az éjszakákat. Mondjuk, vicces is lenne, bár nem lenne egyedi eset. Nem fekszem össze mindenkivel, mert azt gondolom, lehet, hogy ez az utolsó lehetőségem egy jó szexre. A reményt sem adtam fel, hogy találok egy pasit és újra párkapcsolatban élek majd. Nyitott vagyok és ÉLEK, megyek az utamon és figyelem, hogy ott van-e az én Mammutvadász Agysebészem.

Nincsenek nagy elvárásaim, csak a másik felemet keresem. Nagyképű lesz, de vállalom: nem sok van belőle.

Persze vannak estéim, amikor hazajövök, és nagyon bújnék valakihez, nagyon szólnék valakihez és semmi kedvem dolgozatokat javítani, de olyan este is van – nem kevés – mikor hálát adok az égnek, hogy ledobálhatom a ruháimat, ledőlhetek az ágyra és megnézhetek egy részt az éppen aktuális kedvenc sorozatomból. Régen vezettem „érzelem naplót”. Minden nap végén egy számot írtam a telefonomba, egy és öt között, jelezve, hogy milyen volt a napom érzelmileg. Voltak elégtelenek, meg kegyelem elégségesek, és volt sok közepes is, de volt elég jó és jeles nap is, összességében négyes alá lett az évi átlag, ami szerintem kiváló, pláne egy megbélyegzett szinglitől.

Felteszem-e magamnak a kérdést, hogy miért is vagyok egyedül? Igen, szoktam ezen gondolkodni. Néha azt gondolom, a szocializációm a hiba. Néha, hogy a pasikban van a hiba. Néha arra gondolok, hogy csúnya vagyok, kövér, de mindent megteszek, hogy a miértek ne nyomasszanak. Foglalkoztasson, de ne nyomasszon.

Néha ülj le az ágyad szélére, ha te is egyedül élsz, vagy csak el vagy keseredve és gondold végig, mindenben van jó és rossz is, a lényeg a te hozzáállásod.

Szóval a pozitív üzenetem hogy ÖRÖMRE SZÜLETTÜNK. Higgy benne, hogy ha teszed a dolgod, akkor az élet is teszi a dolgát, és utadba állítja a lehetőségeket. Én ezekben hiszek és nekem működik.