Amikor elindítottuk a Be Positive Way kampányt, az volt az egyik álmunk, hogy egy csapat ember előtt mesélhessünk arról, miért vágtunk bele, mi motivál minket és miben hiszünk.

Az első bemutatkozó eseményünkre a héten, a Startup Safary rendezvénysorozaton belül sor is került, amiért nagyon hálásak vagyunk, hiszen személyesen is megismerhettetek minket!

Miután sok mindenről beszélgettünk, elmondtuk, hogy szeretnénk, ha minél több történetet oszthatnánk meg egymással, mert úgy gondoljuk, mindannyiunknak megvan a maga sztorija, ami erőt adhat a másiknak a változáshoz. Ennek fényében arra biztattunk titeket, hogy használva a #bepositiveway hashtaget osszátok meg velünk a gondolataitokat, mi pedig figyeljük, mi mindent küldtök nekünk, és természetesen erről be is számolunk.

Örömmel látjuk, hogy nektek is szimpatikus ez a kezdeményezés, hiszen már érkezett is hozzánk egy történet, ami egy csodálatos változás kezdetét írja le! Azt hisszük, senkit sem lep meg, ha azt mondjuk, a mi csodás Nikinknek is köze van ehhez.

Arról,hogy minden csupán választás kérdése, hogy akkor is lehetsz boldog, ha nyolc évet töltesz egy nevelőotthonban, ha nem ismered az édesapádat, ha időközben arra is ráébredsz, te talán kevésbé illeszkedsz a nagy átlagba, Zombor Emese története tanúskodik.

Mi a kezdetektől fogva lúdbőrözve olvassuk ezt a néhány sort, reméljük, ti is erőt merítetek belőle!

Hajrá Emese, büszkék vagyunk rád!

“Sziasztok! Nem szoktam soha ilyen sok szöveggel posztolni, ezuttal most kivételt teszek, mert tegnap voltam egy eseményen ami úgy érzem, emlitésre méltó és az én életemben gyökeres változásokat fog elindítani. Szeretnék részese lenni, mert nekem is sokat segitett már most is a Be Positive Way . Volt szerencsém elmenni egy eseményükre ahol majd a később említett tanárom is beszélt, és nagyon büszke vagyok rá!
Mindenkinek megvan a maga története, én most szeretném leírni az enyémet, mert úgy érzem, happyend lesz a vége, és ha akár egy embernek segitek ezzel, az nagyon nagy öröm lenne a számomra
Azt hiszem, az én történetem anyukámmal indul, aki nem arra az útra lépett fiatalon amire kellett volna, és emiatt engem 4-5 éves koromban elvettek tőle. Apukámat nem ismerem, mindigis anyu nevelt egyedül. A Bolyai utcai gyermekotthonba kerültem, ahol 8 évet éltem. Voltak jobb és nehezebb időszakok. Leírhatnám részletesen, de nem látom szükségét, mivel úgy érzem, most már egyáltalán nincs ennek szerepe az életemben. 13 évesen édesanyám hozott ki onnan és vett magához. Nevelőapámmal és pár évre rá már a húgommal éltem együtt. Közben nem találtam a helyem és egy irigy, folyamatosan önsajnálkozó tinivé váltam. Azt hittem, az egész világ csak ellenem fogott össze. Féltékeny voltam a húgomra, haragudtam anyura. Mindenkire. Közben rájöttem, hogy én nem szeretnék női ruhákat hordani, és úgy, amúgy nőiesen kinézni. Akkor még úgy gondoltam, leszbikus vagyok. Szerencsére ezzel a környezetemben senkinek se volt baja, mindenki így fogadott el. Persze megtalaltam a módját, hogy emiatt is sajnáljanak. Nekem mennyire rossz, hogy más vagyok és mennyire nehéz, hogy meg kell felelnem a társadalomnak.(!?) Aztán 18 évesen belépett egy lány az életembe, aki megmutatta nekem az élet pozitív oldalát, de annyira erős volt bennem ez az önsajnalkozás, hogy magammal rántottam őt is. Sok embert ismertem meg, és sok barátot szereztem. De életem legnagyobb fordulopóntja Niki volt. Erdélyi Nikolett lett a tanárom 2016 októberében. Fodrászatot kezdtem tanulni. Már amikor először megláttam éreztem, hogy most valami nagy dolog fog történni. Szerencsére kölcsönös volt a dolog és sokat jártunk el iskolán kívül beszélgetni. Az első számomra fontos dolog az volt mikor épp vágtam egy modellem haját (férfi) és azt mondta nekem Niki: majd apukádét is levágod így! Én meg elröhögtem magam, hogy nekem nincs apám. Kérdezte: hogyhogy? Én teljesen lazán közöltem, hogy 8 évet gyermekotthonban éltem és csak anyukámat ismerem. Vigyorogtam. Emlekszem, ő nem. Órák után odajött hozzám, és megölelt. Nagyon meglepődtem, mert nem olyan ember vagyok, aki elviseli a testi kontaktot. Annyit mondott, nagyon büszke rám. Megkérdeztem, miért, és azt mondta: azért, mert nem sajnálkozol a múltad miatt. (ha tudta volna akkor már, mekkora önsajnálkozó kis szaros vagyok.) De nagyon jól esett. Tényle. Egyre több ilyen beszelgetésünk volt. Elmondtam neki mindent. Egy nyitott könyv voltam előtte, és úgy érzem, ő is előttem. Megtanított arra, hogy élvezzem a mindennapjaim. Hogy minden csak egy választás kérdése. A boldogság is. Én miért nem választom azt, hogy boldog legyek? A múlt nem számít. Bármi lehet belőlem, bármire képes vagyok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy azt választottam, hogy változtatni akarok, és jött Niki, aki megmutatta, hogy bármikor, bármit választhatok, vagy bármi mást. Én azt választottam, hogy változtatok. Nem akarom sajnáltatni magam a mútam miatt. Az meg, hogy leszbikus vagyok, teljesen homályba veszett. Nem akarom bekategorizálni magam semminek. Egy ember vagyok, aki szerelmes. Most épp egy lányba. Na bumm. Előre szeretnék tekinteni, a múltam magam mögött hagyni, és látni, mennyi minden lehetséges, és mennyi mindenre vagyok képes. A boldogságot választom. Aztán megtudtam, hogy Niki életében először magát választotta! És elutazik. Számomra ez azért volt nehéz, mert a boldogságot mindig emberhez kötöttem. Azt hittem, a boldogságom most is valakitől függ. De akkor a szemembe nézett, és azt mondta: “Hajlandó lennél észrevenni, mennyire gyönyörű vagy és mennyivel kevesebb lenne a világ, ha Te nem lennél benne?’ Jezusom. Egoista vagyok ha azt mondom igaza van?! Szeretek élni. Szeretem a boldogságot választani. Tudok nemet mondani, képes vagyok elfogadni. Az életem egyre jobb és jobb lesz. Minden csak azon múlik, mit választok. Magamat választottam. Boldoggá teszem magam. Ezen felül szintén hála Nikinek, gyermekotthonokba járunk hajat vágni a gyerekeknek. Először oda mentünk, ahol én felnőttem. És megmondom őszinten egy gyereknek se vágtam le a haját. Nem tudnam megmagyarazni miért, de nem is szeretném. Viszont tegnap az esemány után elmentünk szakadó esőbe egy másik gyermekotthonba és levágtuk kb. 20 gyerek haját 4-en. Hihetetlen élmény volt számomra! Ezután is járni fogunk, és remélem, mindig ilyen csodálatos érzéssel tölt majd el. Köszönöm Erdélyi Nikolettnek! És azoknak az embereknek akiket megismertem az utóbbi időben! Az életem 4 hónap alatt 180 fokos fordulatot vett. Csak azért mert a boldogságot választottam!
Az életben csak 10% az, ami történik körülöttünk. 90% az, ahogy mi hozzáállunk a dolgokhoz.
#bepositiveway