Gyakran találkozhatunk azokkal, akik őszintén és kitartóan ismételgetik a fenti mondatot, és legalább ilyen gyakran azokkal is, akik csak fintorognak annak hallatán, mondván, hogy ez egy elcsépelt, naiv megközelítése az életnek, hiszen csak nem lehet egész nap vigyorogni. Nem, valóban nem, de nem is kell. A pozitív hozzáállás másra tanít minket!

Az optimista szemlélet főszereplője a tudatosság. Tudatosnak lenni annyit tesz, mint felismerni, megérteni és elfogadni, hogy nem passzív megfigyelői vagyunk az életünknek, így a körülöttünk zajló szituációkra adott reakcióinkért, az érzéseinkért mi magunk felelünk. Nem a másik ember vagy az időjárás tehet arról, ha rossz kedvünk van és legszívesebben nekimennénk a világnak, hanem mi magunk. Talán ez életünk egyik legkeményebb felismerése, de miután megtörtént, onnantól sínen vagyunk! És azzal sincs semmi gond, ha nem csattanunk ki a boldogságtól minden egyes nap, ha inkább otthon sírjuk tele a párnánkat, mert éppen az esik jól, vagy esetleg bokszolni megyünk, ha tombol bennünk a méreg és a düh. A lényeg, hogy megtanuljuk szeretni a kevésbé magabiztos napjainkat is, majd miután leporoltuk magunkat, felálljunk és tovább menjünk, kitartóan. Tovább menni viszont nem mindig olyan könnyű, ezért jól jöhet néhány tanács az “útra”:

  1. Kerüljük a panaszkodást, mert az csak elvonja a figyelmünket a megoldásról. Ha nem látjuk, és nem is igyekszünk látni a fényt az alagút végén, akkor el kell fogadnunk, hogy a problémát erősítjük a megoldás helyett,
  2. Kerüljük a vádaskodást, mert így könnyen magunkra ölthetjük az “áldozat” szerepét, ami csakugyan tévútra vihet minket,
  3. Merjünk őszinték lenni magunkhoz és másokhoz. Mondjuk el bátran, hogy érezzük magunkat, mit szeretnénk, mire vágyunk,
  4. Merjünk beszélni a félelmeinkről, hiszen csak úgy tudjuk legyőzni őket, ha szembenézünk velük.


A pozitív gondolkodásmód így nem azt jelenti, hogy felcsapjuk a rózsaszín szemüveget és megyünk bele a világba. Ehelyett a pro-aktivitást, a probléma-megoldást, a mások véleménykülönbségére való nyitottságot, a kitartást és céltudatosságot, a hibákból való tanulási képességet foglalja össze.

Ha minden nap teszünk egy apró lépést azért, hogy egy kicsit közelebb hozzuk mindezt magunkhoz, hogy egy picivel jobbak legyünk, mint tegnap, már változtatunk. Ez pedig pont elég.

“Minden tetőről látni a napot” (Pilinszky J.)