Van úgy, hogy az életünknek egy olyan szakaszához érkezünk, amikor küzdeni kell, mert nem tehetünk mást. Ilyen például, egy súlyos betegség, vagy egy nehéz kapcsolat. Jönnek a sárkányok egymás után váratlanul, és meg kell velük harcolni. A sárkányokat pedig nem szabad kímélni, mert az életünkre törnek. El kell őket pusztítani. Harc közben sok változáson mehetünk keresztül, de ha képesek vagyunk változni, és változtatni, megtalálhatjuk, amit keresünk.  Az alábbi mese erről szól.

HARMATBÓL GYŰJTÖTT KIRÁLYKISASSZONY

kibédi népmese

 

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, annak három szép daliás fia. Egyszer a király hozzáfogott építeni, s olyan cifra palotát, épített, hogy erősen nagyot. Na, de mindenki a csodájára járt, hogy milyen szép, s milyen nagy, csakhogy hiányzik belőle az örökéneklő madár. De hiába, mert az örökéneklő madarat a harminckét fejű sárkány őrzi, s ember legyen, aki onnan elhozza. Fogadott hát az öreg király vitézeket, lovasokat, mindenfélét, de még senki nem jött vissza a harminckét fejű sárkánytól. Elég az hozzá, hogy egyszer a királynak a három fia is eléáll, s mondják, hogy ők is megpróbálják, az örökéneklő madarat elhozni. Úgy is lett, elindult a két nagyobbik fi, de biza azokat se látta senki többet. Azt mondja akkor a legkisebb királyfi:

  • Kedves édesapám, én is elmegyek valamerre, hogy nézzek széjjel, mert ha nem is jutok el az örökéneklő madárig, legalább a két bátyámról megtudjak valamit.
  • Eléggé sajnálatos, fiam – mondta a király-, mert te vagy, a legkisebbik gyermekem, s ha éppenséggel te is elveszel, hát mi lesz velem?

Avval annyi, hogy elindult a legkisebbik királyfi a nagyvilágnak. Úgy elment, hogy már tovább nem is mehetett. Hát egyszer találkozik egy rókával. Gondolja magában, meglövi a rókát, s reá is fogja a puskát, de megszólal a róka:

  • Kedves szép királyfi, ne lőjél meg, mert jótétel után jót várhatsz. Tudom, hogy mért indultál el, s megsegítlek téged, hogy tudd az utadat eljárni. Aztán majd te is megsegítesz engem, amikor jössz visszafelé.
  • Rendben van – azt mondja-, gyere velem, s legyünk jó barátok – mondta a királyfi.

El is indultak, együtt mentek, egyszer megérkeznek a harminckét fejű sárkányhoz.

  • na, te királyfi – mondta a róka-, most elmész a kastélyba, s rögtön meglátod, az aranygalickában az örökéneklő madarat. De nehogy a galickához nyúljál, mert akkor a városban olyan csengés – pengés lesz, hogy megfog a sárkány és végünk lesz. Csak egyedül a madarat fogjad, s hozd magaddal, aztán a többit meglátod.

Úgy is lett, szépen bement a királyfi, de nem tudta megállni, hogy a galickához ne nyúljon, mert olyan gyönyörű volta galicka, hogy tiszta gyémántból volt, csak úgy ragyogott. megfogta a galickát, de már olyan csengés –pengés lett a városban, hogy elé a sárkány, s rögtön megragadta a királyfit.

  • Hát, te, hogy mertél az én földemre lépni – mondta a sárkány -, mikor innen még élő ember ki nem került? de ha már itt vagy, akkor gyere, mert most elmész a vasfogú bábához. A vasfogú bábának az istállójában van egy hétlábú, aranyszőrű paripa. ha elhozod nekem azt a paripát, akkor én neked adom a galickát a madárral együtt.

Szépen lejött a királyfi a kastélyból, s mondja rögtön a rókának, hogy mi a feladat.

  • Gyere, s ne törődj semmivel- mondta a róka.

mentek, mendegéltek, addig mentek, hogy egyszer csak ott vannak a vasfogú bába közelében.

  • Most hallgass ide te királyfi – mondta a róka-, bemész az istállóba, s kivezeted a lovat. A kantár fel van akasztva az ajtó szemöldökére, de te ahhoz ne nyúljál, mert akkor végünk lesz.

Elment be a királyfi, reátalált a lóra, hát egyszer meglátta a gyémántkantárt, se nem tudta megállni, hogy ne nyúljon hozzá. Hát, olyan csengés – pengés lett a városban, hogy felkelt a vasfogú bábának az ura, a hétfejű sárkány.

  • Az utolsó életedet adod – azt mondja-, hát hogy mertél te ide jönni?
  • Én eljöttem – azt mondja -, mert el kell vigyem a hétlábú lovat- felelt a királyfi.
  • Én nem is bánom, vigyed a lovat, de akkor el kell hozzad nekem, a Harmatból gyűjtött királykisasszonyt. A huszonhét fejű sárkányóriás vigyáz reá, s nehogy a kezébe kerülj, mert vége az életednek – mondta a hétfejű sárkány.

Jól van, hát kicsi idő múlva a királyfi elindult a rókával harmatból gyűjtött királykisasszonyért, hogy keressék meg. mennek, mendegélnek, egyszer csak elérnek egy kakaslábon forgó várhoz, úgy forgott körbe, kint a ringlispil. Neki a róka, s a kard hegyével háromszor hozzáér a vár falához, hát egyszerre leállott. Akkor azt mondja a királyfinak:

  • Elmész fel a várba, s megragadod a királykisasszonyt. De csak a felvevő ruháját hozzad magaddal, a többit hagyd ott, s úgy gyere.

Bemegy a királyfi, megragadja a királykisasszonyt, s elindul vele. Na, de egyszer elékerül a huszonhét fejű sárkányóriás, s egyből nekiesik a királyfinak. Addig birkóznak, addig vagdalkoznak, amíg ketten kétfelé esnek. Akkor azt mondja a huszonhét fejű sárkányóriás:

  • Belőlem lesz egy acélkarika, belőled lesz egy rézkarika. Te kimész arra a hegyre, én kimegyek erre. Akkor összefutunk. Az egyikből lesz veres láng, a másikból lesz a tiszta fehér láng. Amelyik hamarabb kialszik, az a nyertes.

Úgy is lett, egyikből lett egy acélkarika, másikból lett egy rézkarika, ketten kétfelé mentek, összehöngöröztek, s rögtön két láng lett belőlük. Egyszer azt látják, hogy amennyi varjú s csóka van a világon, mind ott kereng felettük. Felszól a huszonhét fejű sárkány a madaraknak:

  • hozzatok legalább egy ital vizet, hogy aludjam ki, mert egy hétre való húst adok neketek.

Akkor azt mondja a királyfi:

  • Hozzatok reám, egy száj vizet, mert én két hónapra való húst adok.

szépen a királyfit oltották ki a varjuk s a csókák, ő lett a nyertes, s rögtön összevagdalta a huszonhét fejű sárkányóriást, s széthintette.

  • Na most egyetek, madarak! – mondta.

Aztán visszament a várba, vette Harmatból gyűjtött királykisasszonyt, s elindultak. Visszatérnek a vasorrú bábához. Azt mondja a róka:

  • Hallod, királyfi, a királykisasszonyt nem adjuk be a hétfejű sárkánynak, mert én keresztülbucskázok a fejemen, s éppen ilyen Harmatból gyűjtött királykisasszony leszek, s engem viszel be.

Úgy is lett, beviszi a királyfi a rókából lett kisasszonyt, s amikor a hétfejű sárkány meglátta úgy megörvendett, hogy rögtön elévezette a hétlábú lovat, s azt mondja:

  • Itt van fiam, most viheted a hétlábú lovat.

Kivezeti a királyfi a lovat, künn felülteti a Harmatból gyűjtött királykisasszonyt, s elindul. Hát alig mentek, vagy száz métert, s már ott is volt a róka, mert megszökött.

Mentek tovább, egyszer visszaérnek, a harminckét fejű sárkányhoz, aki őrizte az örökéneklő madarat. A róka itt is átbucskázott a fején, és éppen egy hétlábú ló lett belőle. Ezt vezette a királyfi a sárkány elé.

  • Na, te királyfi, hát csakugyan elhoztad nekem a lovat, itt az örökéneklő madár, s elviheted, mert még a galickát is neked adom.

Vette a királyfi a madarat a galickával együtt, avval elindult. De alig haladtak száz métert, a róka megint utol érte őket. Mentek egy darabig, egyszer megáll a róka és azt mondja:

  • Kedves szép királyfi, én megsegítettelek, most te is segíts meg engem. Tudd meg, hogy én nem róka vagyok, hanem király voltam, de hét esztendőre elátkoztak, hogy rókabőrben járjak. Mindjárt letelik a hét esztendő, s döglött rókává változom. Ha egy királyfi háromszor szájon csókol, akkor rögtön megszabadulok. Megteszed-é nekem ezt a szívességet?
  • Megteszem – azt mondja-, mert egy zsebkendővel letakarlak, s úgy csókollak meg- válaszolt a királyfi.
  • Nem baj – azt mondja-, akárhogy, csak háromszor csókolj meg.

Jól van, hát abba a helybe a róka átváltozott döglött rókává. Avval vette a királyfi a zsebkendőt, rátette a szájára, a ahogy megegyeztek, háromszor szájon csókolta. Hát a döglött rókából rögtön elépattan egy király.

  • Köszönöm, te királyfi, hogy megsegítettél – mondta rókakirály, avval elköszöntek egymástól, s ment mindegyik a maga útján.

Egyszer a királyfi szembe találja magát a két bátyjával. na de nézi a két bátyja, hogy milyen fájin egy lova van a testvérüknek, s ott az örökéneklő madár, s ott van a Harmatból gyűjtött királykisasszony is. megirigyelték, s összetanakodtak, hogy elteszik láb alól a testvéröccsüket. Úgy is lett elértek egy kiszáradt kúthoz, megfogták a királyfit, s oda belelökték. Vettek egy malomkövet, s a kútra tették, hogy, hogy ne tudjon kijönni. Így aztán ők vitték haza az örökéneklő madarat s mindent. Hát, amikor az apjuk meglátta, a két fiát, hogy mit hoztak, úgy megörvendett, hogy erősen. Rögtön kihirdette, hogy megvan az örökéneklő madár, s aki meg akarja hallgatni, csak jöjjön hamar. Odagyűlt szinte az egész ország, de biza az örökéneklő madár, hallgatott. Szólnak a Harmatból gyűjtött királykisasszonyhoz, de nem válaszol senkinek. A lóval se bírtak, mert nem evett semmit.

De hogy szavamat egymásba ne keverjem, amint jött-ment a rókakirály, hát egyszer elévette a zsebkendőjét, s akkor látja, hogy annak fele vérbe van borulva.

  • Na, itt baj van – azt mondja -, mert a királyfit eltették láb alól.

rögtön elindult a keresésére, s reá is talált. Félrevette a malomkövet, s meglátta benne a királyfit. De hogy vegye ki onnan? Mindjárt elékerült egy kicsi kutya, s azt mondta neki:

  • Másként nem lehet, eredj be a kútba, a derekánál fogva rágd kétfelé, s úgy két részben hozd ki.

Úgy is lett, bement a kicsi kutya, addig rágta a királyfit, míg két felé nem vállott, s kihozta két részben. A rókakirály szépen összetette, élő-haló vízzel megöntözte, s még különb ember lett belőle, mint amilyen volt.

  • Látod – azt mondja-, a két bátyád tett ide tégedet – mondta a rókakirály.

A királyfi megköszönte a rókakirálynak, hogy, hogy ismét kisegített, avval elindult haza. Volt a palota mellett egy kicsi házikó, abban lakott egy szabó, ahhoz állt be inasnak. Hát a szabónak ki volt adva, hogy egy rend aranyruhát csináljon Harmatból gyűjtött királykisasszonynak, hátha megörvendene neki.

Pár nap múlva elkészült a ruha, s vitték is fel rögtön a királyhoz. éppen a cifra palotában voltak, hát bementek ők is oda. De amikor a szabóinas beléptt az ajtón, az örökéneklő madár a vállára szállott, s úgy elkezdett énekelni, hogy erősen.  Elékerült a Harmatból gyűjtött királykisasszony is, hát egyszeribe olyan jó kedve lett, hogy mind kacagott. na, de jobban megnézte az öreg király a szabóinast, s reáismert a fiára. Csakhamar mindent megtudott, hogy mit művelt a két nagyobbik fia, s kiadta a parancsba, hogy lófarokra kötözve hordozzák végig őket a városon.

Mikor ez meglett, az öreg király rögtön átadta a királyságot, a legkisebbik fiának, avval megkezdődött a nagy lakodalom, hogy Harmatból gyűjtött királykisasszony a szép királyfi felesége legyen.

Még a mai napig is élnek, ha meg nem haltak.

 

Csóka Judit

klinikai szakpszichológus

hipnoterapeuta, meseterapeuta