A nemzetközi irodalmak áttekintése alapján általánosságban egyértelmű, hogy a gyermekeket célzó kereskedelmi élelmiszer- és italmarketinget az egészségtelen termékek uralják. Ezen élelmiszerek gyártói egyre átfogóbb és kifinomultabb piaci stratégiákat használnak, hogy termékeiket, közvetlen vagy közvetett úton eljuttassák a gyerekekhez.

Ha bekapcsoljuk otthon a tévét, és rászánunk egy napot, hogy megnézzük az összes reklámot, láthatjuk, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás. Szinte nincs olyan reklám, ami a gyümölcsöt vagy a zöldséget népszerűsítené. A reklámokban kimondottan egészségesnek titulált reggeliző pelyhek, vagy édességek magas cukor, és ezzel párhuzamosan általában magas zsírtartalmúak is, vitamin tartalmuk elhanyagolható, élettani értékük jelentéktelen. A reklámszakértők okos emberek: ha az ideges és túlterhelt szülők állandó időhiánnyal küszködve nem szentelhetik magukat oly mértékben a gyerekeiknek, mint szeretnék, akcióba lép a reklám- és szórakoztatóipar. A reklám befolyásolja a gyerekek általános világképét. Kialakítja szükségleteiket és értékrendjüket, és képes mindezek megváltoztatására is. A gyerekek játékaik részeseivé teszik a reklámfigurákat, gyakran azonosulnak velük, és bevonják őket a szociális összehasonlítás folyamataiba. A reklám sugallata szerint, aki egy bizonyos terméket megvásárol – legyen az akár egy doboz üdítő -, nemcsak egy teljesen új érzést szerez, hanem személyes státust vagy presztízst is, azaz a lehetőséget, hogy társadalmi elismeréshez jusson, és megvalósítsa önmagát.

Az utcán sétálva sem vagyunk biztonságban, nemcsak a tévé előtt. Talán az egyik leghatásosabb „reklám” – mely befolyásolja a táplálkozásunkat – a látványpékség. Mit is tesznek velünk? Az étel látványa és illata, elindítja a szervezetünkben az emésztőenzimek termelődését, ezt kefalikus fázisnak nevezzük, mely mintegy előkészíti a gyomor-és bélrendszert a táplálékfelvételre, emésztésre, majd a felszívódásra. Hát milyen csúnya átverés ez! Igen a gyermekünk és mi magunk is éhesek leszünk, és ha éhségérzetünk van, és ott az étel, akkor eszünk. De az éhségérzet nem releváns, hiszen nem abból adódik, hogy alacsonyabb a vércukrunk vagy üres a gyomrunk, hanem abból, hogy mesterségesen előcsalogatják az emésztőnedveinket.

Azért nem reménytelen a helyzet. A legfontosabb a megfelelő példamutatás lenne, hogy jó mintákat lásson a gyerek, de ha valaki felnőttként már nem tud változtatni a berögzült szokásain, akkor a gyermekének főzzön külön.

Sokszor elgondolkodom, hogy az az anyuka, aki egész életében szenvedett a túlsúlyától, diéták erdejében kódorogva, miért is akarja ugyanezt az utat a gyerekének? Veszünk az utódnak egy autót, egy lakást, kifizetjük az iskoláit, de az alapvető szükségleteivel, mint a táplálkozás, vajmi keveset foglalkozunk. Ezen kéne egy picit változtatni, és ami nekünk nem sikerült, azt a következő nemzedék valóra válthatná. Nem kell ahhoz a szülőnek szeretni a paradicsomot, hogy a gyerek megszeresse, csak elé kell tenni és megkóstoltatni. Nem kell a szülőnek naponta kétszer gyümölcsöt enni, ha gyerkőcnek csomagol az oviba, és otthon is az van az asztalon chips helyett. Ezek olyan praktikák, melyek segítségével egy egészségesebb nemzedéket nevelhetünk akkor is, ha ez nekünk a saját életünkben nem sikerült.

Harika