Az egyik nagyon kedves (most már 😉 ) Barátomtól kaptam a minap egy levelet,  azzal, hogy írt a “pánikbetegségéről”, és átküldené nekem… Azért tettem idézőjelbe a pánikbetegség szót, mert azt gondolom, hogy közel sincs már szó erről… Igaz, nagyon hosszú utat tett meg! Bámulatos erővel, energiával, fáradhatatlanul lépdelt felfelé a csigalépcsőn… Hónapról- hónapra, napról-napra egyre jobban lett, kinyílt, azt is mondhatnám megküzdött a démonaival, szembenézett önmagával, belenézett a tükörbe… Azt érzem, hogy most ismét elértünk egy mérföldkőhöz azzal, hogy mindezt szavakba öntötte, leírta…

Nagyon hálás vagyok a Sorsnak és persze Neki, hogy én kísérhetem, segíthetem Őt! Pedig az első alkalommal még azt sem nagyon engedte, hogy teszteljem, mert az ugye gyengéd érintéssel jár…..ma pedig már Ő mondja sokszor, hogy éppen mit csinálok! 🙂

Köszönöm, hogy leírtad, hogy megoszthatom, hogy megosztod! 🙂

Csak így tovább!!! (Tudod, én melletted, mögötted…blablabla…)

Íme, olvassátok szeretettel!

Foto: peterwalkerandassociates.com.au

 

Pánikbeteg vagy? Képzeld, én is!

Bizonyára sokan vagyunk MI, akik naponta éljük meg a számunkra halálközelinek hitt mindennapokat.

Természetesen a racionális gondolkodás jelen pillanatokban abszolút nevetségesnek és elképzelhetetlennek tartja, hogy akár 5 perc vagy akár 5 másodperc múlva is rám törhet az a bizonyos érzés…

Mi váltotta vagy mi váltja ki? Számomra megmagyarázhatatlan, de szerintem a pánikbeteg emberek legtöbbje ugyanígy van ezzel.

Egy dolgot tanultam meg nagyon jól és használom azóta is ..

Ez ellen nem szabad küzdeni, mert csak erősebbé tesszük a bennünk rejlő félelmet .Nem szabad táplálni a negatív energiákat, hiszen minél erőszakosabban  akarjuk megoldani, annál jobban erősítjük a tudatalatti tényt, hogy ezellen harcolni kell, mert erősebb mint mi.

Valójában a recept könnyű egy nagyon kedves most már barátomtól  ”tanultam”:

„nincs mitől félni hiszen a félelem hiedelem, képzelgés az elme pletykája ezért könnyű túl lépni rajta”

Ez a mantra szöveg tökéletes azokra a pillanatokra mikor rád tör a szorongás érzése, legalábbis nekem bevált. Minden fejben dől el, ahogyan persze ez is.. 

Ami nyilván logikus gondolkodással így is van, de amikor már a roham kapujában állunk ennek szentül az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve.

Gondolj valami szépre, ami motiválhat mint pl. mikor a suliban anno pénteken azt mondták elmarad az utolsó óra és ami nem mellesleg a legutáltabb tantárgyad…na, az az érzés aaaz már döfi!:D

Tudom nehéz az első lépés, de menj el egy kineziológushoz! Nem fáj, bár biztos utálod ha hozzád érnek  hiszen minden fizikai kontaktust máshogy élsz meg, mint aki nem szenved ilyesmiben.

A kineziológia képes arra, hogy ezt gyógyszerek nélkül elűzd az életedből (persze ez nem egynapos meló).

Nem is gondolod, hogy én valójában milyen ember vagyok mennyire menő és látszólag kemény és sokan nem is tudják, mi zajlik le bennem. Ne hidd, hogy egyedül vagy és hogy megbolondultál!

Segíts magadon, Isten is megsegít!

A legjobb végszó:

 

Hagyd abba, fejezd be!!!!  Ennyi az egész!

Tóth Marcsi – stresszoldó terapeuta