Évente közel 40.000 embert ér valamilyen baleset. Vannak, akik gyorsan és teljesen felépülnek. Míg másoknak hosszú az út és a maradandó károsodás egy másmilyen élet kezdetét jelenti. Kevés szó esik arról, hogy ilyenkor nem csak a testünk, de a lelkünk is traumát szenved. A lelki felépülésnek legalább annyira fontosnak kellene lennie, mint a testinek. A lelki vonatkozással legtöbben csak hetekkel, hónapokkal a baleset után találkoznak, amit nem is kötnek össze a korábban történtekkel. Ezt a jelenséget hívják poszttraumás stressz szindrómának.

forrás- thedailychronic.net

A poszttraumatikus stressz szindróma (posttraumatic stress disorder, PTSD) egyfajta védekezési mechanizmus, amely traumatikus események után lép fel. Kialakulhat néhány nappal az eseményt követően, vagy akár hónapokkal is a pszichés trauma után. Korábbi kriminális, nagy lelki megterhelést követően, vagy egyéb okból traumatikus hatású eseményekhez kapcsolódó emlékképek nem kívánt, a tudatban való ismételt megjelenése.

A poszttraumás stressz-zavar elnevezést kb. a ’60-as évektől kezdték alkalmazni a pszichológiában és a pszichiátriában. A jelenség tanulmányozása a vietnámi háború következményeitől szenvedő katonák vizsgálata során gyorsult fel. A háborúban részt vett veteránok közül sokan hosszú időn keresztül küzdöttek lelki zavarokkal. Az események bejósolhatatlansága, befolyásolhatatlansága, a megélt háborús borzalmak, a halál állandó jelenléte miatt felgyülemlett terhelés nagymérvű nyomást gyakorolt a katonák lelkére. Ezen élmények a háborút követő időkben visszatérő, élénk emlékekként villantak be a veteránok mindennapjaiban.

(A témáról részletesebben: http://fovaros.katasztrofavedelem.hu/letoltes/document/document_37.pdf)

A legújabb kori amerikai filmművészet is jelentős figyelmet fordít a jelenségre, egészen sok alkotás foglalkozik ezzel a pszichés tünetcsoporttal. Ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a háborús veteránok társadalmi visszailleszkedése koránt sem egyszerű. Ez jelentős mértékben a ptsd-nek köszönhető. A modernkori történelem tényeiből pedig jól tudjuk, hogy az amerikai katonák jó pár fegyveres konfliktusban vettek részt az utóbbi néhány évtizedben.

forrás: aspenridgerecovery.com

Ezzel, tehát a ptsd-vel foglalkozó filmek, például:

  • Testvérek (2009, rendező: Jim Sheridan)
  • Átlagemberek (1980, rendező: Robert Redford)
  • Félelem nélkül (1993, rendező: Peter Weir)
  • A szarvasvadász (1978, rendező: Michael Cimino)
  • Gran Torino (2008, rendező: Clint Eastwood)

Ahogy a felsorolásból is látszik (amely a legkevésbé sem teljes körű!), a legnagyobb rendezők és színészek, többszörös Oscar-díjas alkotók adták nevüket a téma feldolgozásához.

Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a ptsd-t megélő emberek kizárólag háborús élmények következtében „traumatizálódtak”, sőt.

Erőszak, különböző bűncselekmények áldozatai vagy akár balesetet átélt, esetleg balesetet okozó egyének betegsége is lehet ez.

(Lásd. Niki rendkívüli felgyógyulását bemutató videónkat:

 

Eme sorok szerzője, mint Be+ csapat tag részt vett az idén tavasszal, a fővárosban megrendezett „Startup Safary Budapest 2017” nevű országos seregszemlén, ahol a frissen indult vállalkozások, és civil szerveződések mutathatták meg magunkat a sajtónak, a szakembereknek, és minden érdeklődőnek. Ezen rendezvény keretein belül vettem részt egy szó szerint értendő kerekasztal beszélgetésen, ahol egy (akkor még számomra semmit mondó név hangzott el, bizonyos TRAUMAAMBULANCIA. Korábbi mentőápolóként azonnal egy kórházi osztály, nevezetesen a baleseti sebészet műtője rémlett fel lelki szemeim előtt. Ahogy haladt a kerekasztal beszélgetés, minden (kb. öt-hat) jelenlévő civil szervezet képviselője szót ejtett a saját célokról, küldetésről,szakterületről. Amikor rám került a sor, igyekeztem a szűkre szabott időben a lehető legtöbbet elmondani a mi saját kezdeményezésünkről. A rendezvény hivatalos vége után oda lépett hozzám Krausz Csilla az ambulancia megálmodója és létrehozója, valamint a pszichológusuk, Miskei Anikó. A két szimpatikus hölgy néhány szóban elmondta, hogy ők kik és mit csinálnak, hogy „ők a TRAUMAAMBULANCIA”, és hogy sok egyezést látnak az ő céljaik és a mieink között. A beszélgetésben szó szót követett, majd Csilla meghívott engem a soron következő rendezvényükre. Aztán, mint kiderült, a TRAUMAAMBULANCIA minden hónap utolsó péntek estéjére szervez eseményt. A célja, hogy a beszélgetés során megismerjük a vendég történetét, a lelki felépülés folyamatát és az ő példáját arra, hogy milyen módokon lehet megfejlődni egy veszteséget. Az est második felében kötetlen beszélgetés keretében lehetőség van a vendégnek kérdést feltenni, valamint megosztani a saját történeteket egy biztonságos, empatikus légkörben.

Mint utóbb megtudtam, Csilla maga is súlyos baleset elszenvedője volt, amelynek következtében nála is jelentkeztek a poszttraumás stressz szindróma tünetei. De ő szerencsére már túl van rajta, az élmény azonban egy éltre szóló küldetést hozott számára. A sorstársak megsegítésére való törekvést. Azon dolgozunk, hogy a balesetet szenvedett emberek a fizikai ellátás mellett a lelki sebek gyógyulásához is támogatást, információt kapjanak; újra megtalálják a lelki egyensúlyt, és megmutassuk, hogy egy veszteségből akár fejlődni is lehet. Csilla szeretné, ha idővel kórházakban elindulna egy olyan program, amelyben a balesetet átélt emberek információt kapnak arról, milyen lelki folyamatokon mennek keresztül egy baleset után. Szeretnének önsegítő csoportokat, ahol szakember közreműködésével találkozhatnak és beszélgethetnek sorstársaikkal. És végül szeretnének egy igazi TraumaAmbulanciát alapítani, ahol holisztikus szemlélet mentén szerveződne a szakmai munka, és itt tudnánk segíteni a trauma feldolgozásában azoknak, akik nyitottak erre.

Aztán eljött a hónap utolsó péntek estéje, és ahogy Csillával megbeszéltük, elmentem a rendezvényre. A várakozásaimnak megfelelően, oldott hangulat, családias légkör fogadott Csilláéknál. Minden rendezvényüket úgy szervezik, hogy hívnak sorstárs vendéget, akivel egy moderátor beszélget egy-másfél óra hosszan. A hivatalos program előtt és után is van lehetőségük a megjelenteknek beszélgeti egymással, a sorstársakkal, megosztani problémáikat, tapasztalataikat. Így elősegítve a balesetek, a ptsd által okozott lelki sebek  gyógyulását.

A TRAUMAAMBULANCIA és a Be+ kezdeményezés tehát már „régi jó ismerősök”, amely ismeretség terveink szerint a jövőben közös programok, események megszervezésében testet is fog ölteni.

A Csillával és Anikóval való részletes interjút, amelyben olvashattok a kezdeményezés jelenéről és tervezett jövőjéről, megtaláljátok itt: http://pszichoforyou.hu/traumaambulancia/

Jelen írásunkat követően, a közeljövőben Csilla és Anikó saját poszttal fog jelentkezni a Be+ oldalon, hogy még részletesebb információkkal szolgáljanak a tevékenységük iránt érdeklődők számára.

A TRAUMAAMBULANCIA elérhetőségei:

Krausz Csilla, tel: 06/20 311-9080

Facebook: TRAUMAAMBULANCIA

email: csilla@traumaambulancia.com

internet: http://traumaambulancia.blog.hu/