A Bibliában ezt olvashatjuk a házasságról:

„Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.”

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy testté lesz.”

Teremtés könyve 2. 22-24

 

Az alábbi mese arról szól, hogy mi van, ha ez még sem így történik? Boldizsár Ildikó: Mesék apákról c. gyűjteményében akadtam rá, erre a frappáns mesére. Szerintem ez nem csak akkor, hanem ma is nagyon aktuális. Hiszen sok baj, fájdalom, meg nem értés származik abból, ha az egyik vagy másik házasfél, nem képes elhagyni apját, anyját…

Csóka Judit – meseterapeuta

 

Anyámasszony fiacskája

afrikai mese

 

Megházasodott egy ember. A felesége teherbe esett, gyereket szült, fiúgyereket. Kivitte magával a mezőre. Ott is nőtt fel a fiú, kint a mezőn.  Mindig az anyjával dolgozott, szép szál legény lett. Az anyja főzött rá, a legény, meg kint dolgozott a mezőn. Szép szál, erős legény volt, az anyja etette, ő meg csak dolgozott kint a mezőn.

Egyszer emberek jártak a mezőn. Látták a legényt és azt mondták:

  • Milyen szép szál, erős legény!

És azt kérdezték tőle:

  • Hát asszonyt nem veszel magadnak?

De a legény azt felelte:

  • Nem én. Én csak enni szeretek. És az anyám ad ennem: sokat is, jót is.

Egy napon, kiment a mezőre a fiú apja is. Azt mondta a fiú apja:

  • Hát asszonyt nem veszel magadnak? Legyen neked is fiad! Gyere, menjünk be a faluba!

Bementek a faluba. Az apa lenyírta a fia haját. Amikor ezzel megvolt, szép gyöngyöket ajándékozott neki. Gyöngyfűzért akasztott a nyakába. Gyöngyfűzért kötött a lábára, meg a bokájára. Gyűrűt, karperecet húzott a karjára. Vörös festékkel kente be a testét, új ágyékkötőt adott rá, és azt mondta:

  • Menj, keress asszonyt magadnak, hogy neked is fiad lehessen.

Elment a fiú. ment, mendegélt, nézegette a lányokat. Akadt is egy lány, aki tetszett neki. Elvitte a lányt az apja házába, és azt mondta:

  • Ezt a lányt elvenném.
  • Jól teszed – mondta az apja.

Elvitte az apa a fiát, meg a lányt a kunyhóba. Azt mondta az apa:

  • Ez a te kunyhód. Vidd be a lányt a kunyhóba, vedd el, amijét el kell venni, tedd meg, amit meg kell tenni, hogy teherbe essen.

Bevitte a fiú a lányt a kunyhóba, lefektette az ágyra, ő maga pedig kiszaladt a kunyhóból, meg sem állt, míg az anyjához nem ért a mezőre. Azt mondta az anyjának:

  • Éhes vagyok anyám, adj valamit ennem.

Adott az anyja, a fiú meg ott maradt nála a mezőn. A lány is kiszaladt a kunyhóból, meg sem állt, míg a fiú apjához nem ért. Azt mondta a lány a fiú apjának:

  • Nem vette el a fiú, amit el kellett volna vennie, nem tette meg, amit meg kellett volna tennie. bevitt a kunyhóba, de aztán elszaladt.

Útnak eredt a fiú apja. Meg sem állt, míg a feleségéhez nem ért, ki a mezőre. Azt kérdezte a feleségétől:

  • Itt van a fiam?
  • Itt van a fiad – felelte a felesége. – Tegnap este jött ide, és azt mondta: „Éhes vagyok, anyám, adj valamit ennem.” Adtam neki, ő pedig megette, és itt is maradt.

Mondta rá a fiú apja:

  • A fiam tegnap megházasodott. De nem vette el a lánytól, amit el kellett volna vennie, nem tette meg, amit meg kellett volna tennie. Ide szaladt hozzád, és enni kért tőled. nem mehet ez így tovább. Azt mondom, hogy ezután, ne adj neki enni, vagy csak rossz ételt adj. Majd akkor hazaszalad a feleségéhez.
  • Jól van – felelte az asszony.

Hazament az ember.

Nemsokára megint előkerült a fiú, és azt mondta az anyjának:

  • Éhes vagyok, anyám, adj valamit ennem.
  • Vettél tegnap magadnak asszonyt, vagy sem? – kérdezte az anyja.
  • Vettem – mondta a fiú.
  • Hát, ha vettél, – felelte az anyja-, akkor csak menj hozzá, ezentúl ő ad neked enned.

Elment a fiú. Az apjához ment, és mondta neki:

  • Nem akar az anyám ennem, adni!
  • Vettél tegnap asszonyt magadnak, vagy sem? – kérdezte az apja. –És elvetted azt, amit el kell venni, megtetted-e, amit meg kell tenni?
  • Asszonyt vettem, de tőle semmit el nem vettem, vele semmit meg nem tettem – mondta a fiú.
  • Menj csak a feleségedhez – mondta az apja. – Vedd el tőle, amit el kell venni, tedd meg, amit meg kell tenni. Aztán mondd meg neki, hogy adjon valami jó ételt enned. Ha te jóllakatod, ő is jóllakat téged.

Hazament a fiú a feleségéhez. Elvette tőle, amit el kell venni, megtette, amit meg kell tenni. Megmosakodott az asszony, jó ételt főzött. A fiú csak nézte. Odavitte az asszony, a jó ételt. Megette a fiú. Amikor már mindent megevett, azt mondta:

  • Gyere be a házba! Tegyük meg még egyszer, meg még egyszer, amit meg kell tenni.

Teherbe is esett az asszony, gyereket szült, fiúgyereket.

Igen az apa dolga, hogy embert és házasembert faragjon a fiából, mert az anyjától, csak enni tanul meg az ember.

 

Fordította: Katona Tamás

Forrás: Mesék apákról / válogatta, és szerkesztette: Boldizsár Ildikó / Magvető Kiadó 2008